Avagy levessé válásom hiteles története.

Úgy gondoltam, hogy mivel vasárnap úgyis Budapesten járok, és a délelőtti és délutáni programom között lesz egy kis szabadidőm, kikapcsolódásként egy masszázs nagyon jól esne.
Az adatlapja, és a sok pozitív beszámoló alapján választottam Szöszit, megragadott szövege, a képei, és az általa vállalt erotikus tartalom.
Jó előre, már hétfőn felvettem vele a kapcsolatot és érdeklődtem, hogy vasárnap tudunk-e találkozni napközben. Pozitív válaszát örömmel vettem, és elkezdtem szervezni a teljes vasárnapi programomat. Úgy tűnt, hogy délben vagy egy órakor lenne ráérő időm, és ezen két időpont körül vacilláltam.
Arról kellett döntenem, hogy egy hagyományos vasárnapi ebéd során mi legyek: pontosan déli 12 órakor a főfogás, vagy esetleg egy órakor a desszert. Végül azt a megoldást választottam, hogy inkább a főfogás leszek, de hogy Szöszi ne maradjon desszert nélkül, majd meglepetésként viszek neki.
Ajánlások hiányában a VTR-ben nem volt lehetőségem az időpontot rögzíteni, pedig ebben az esetben +15 perccel meghosszabbodik a randi. Amikor ezt felvetettem Szöszinek, nagyon rendes volt, mert ismeretlenül és látatlanba is adott egy ajánlást – amit ezúton is megköszönök neki - így már a VTR-ben is rögzíthettük a 12 órás időpontot.

Már úgy tűnt, hogy minden tökéletes a vasárnapi programmal kapcsolatban, amikor szombat este beütött a krach, mert a délutáni megbeszélés időpontját egy órával előbbre kellett hozni, így necces lett volna, hogy időben odaérek-e. Ezt személyes üzenetben jeleztem Szöszinek és megkérdeztem, hogy előbbre hozhatnánk-e 11 órára a randinkat. Szerencsére alkalmas volt neki, egyből elfogadta, így a déli 12 óra helyett 11 óra lett a végleges időpont.
Így történt az a számomra is váratlan fordulat, hogy főfogás helyett leves/előétel lettem, és szegény Szöszi főfogás nélkül maradt ezen a vasárnapon. /a desszertet azért természetesen átadtam Neki/

A gépkocsimat máshol hagytam, tömegközlekedéssel mentem, és úgy tűnt, hogy jól döntöttem, mert üres parkolóhelyet egyet sem láttam a környéken. Vasárnap lévén mindenki otthon tartózkodott és várta a levest, a főfogást, és a desszertet.
A címet még szombaton pontosan elmondta, így ennek megtalálása nem okozhatott gondot. A kapuból telefonáltam, elmondta a kódot, kétszer is, mert az utca zaja miatt elsőre nem értettem. Részletesen ismertette, hogy a liftből való kiszállás után hogyan találom meg a megfelelő lakásajtót, mert, ha rossz felé indul el valaki, akkor az galibát okozhat.
Akinek, gyengébb a rövidtávú memóriája és attól fél, hogy mire kiszáll a liftből elfelejti a Szöszitől kapott információkat, annak tudok segíteni.
Nincs más teendője, mint elkezdi énekelgetni /természetesen csak magában/ a Tankcsapda: Mennyország tourist című dalát, amelynek második versszaka pontosan tartalmazza megközelítendő ajtót:

„Aki a pokolra kíván jutni annak
Balra a második ajtó.”

Itt a „pokol” szót természetesen „mennyország” szóra kell cserélni!

A helyszín egy régi építésű társasház felső szintjén lévő egyszobás lakás.
Szöszi egyedül használja, így nem kellett attól félnem, hogy a fürdőszobából kijövet egy fekete hajú démon meglátván különleges testi adottságaimat, nem tudja magát türtőztetni és rám veti magát.
A fürdő a szokásos, nem túl nagy, de minden szükséges dologgal ellátva. Felcsigázott lelkiállapotomra tekintettel úgy döntöttem nem számolom meg a tusfürdőket, inkább levettem az elsőt, ami a kezembe került. A kádnál szerencsére zuhanyfüggöny is található, mert valami oknál fogva rengeteg vizet ki tudok pocsolni, így végül kultúrember módjára hagytam el a fürdőt.
A törülközőt még a szobában Szöszi adta, sőt választhattam is egy zöld és egy kék közül, hogy melyiket szeretném először használni. Itt egy plusz pont jár Szöszinek, mert nagyon ritka az olyan hely, ahol érkezéskor és távozáskor is száraz törülközőt adnak. Mondtam neki, hogy természetesen a zöldet választom, mert focirajongó és lelkes Fradi drukker vagyok. /Ennek még később is lesz jelentősége./
A záró tusoláskor ért a nagy meglepetés, mert eltüntette a kék törülközőt, és egy újabb zöld törülközővel lepett meg. Közölte, hogy a családjában nagy Fradi drukkerek vannak, így Ő sem érzéketlen a Zöld sasok iránt! Hatalmas piros /zöld/ pont!

Sok képpel van fenn az oldalán, a képek és az adatok valósághűen ábrázolják. Egy tökéletesen formás test, lehet, hogy sporttal tartja karban magát, de lehet, hogy csak ilyen géneket örökölt. Ezt majd legközelebb megkérdezem. Én mellimádó vagyok, ezért nekem Szöszi számomra ideális méretű, csodálatos formájú, kellemes tapintású, jól simogatható és gyömöszgélhető, gyönyörű mellbimbókkal ellátott cicijei tetszettek a legjobban. Hogy a popsirajongók se maradjanak információ nélkül, ezért elmondom, hogy természetesen a popsija is nagyon rendben van és jól markolható!
Ápolt selymes bőre van, csak pusztán a bőrének simogatása is maradandó élményt okoz.
Egy szép kétrészes fehérnemű szettben, és magassarkú cipőben fogadott, bár nekem jobban tetszett és sokkal természetesebb volt, amikor levettette a cipőcskéjét.

Egy masszázslánynál történő látogatásnál a masszázs a fedősztori. A masszázslányok egy része halálosan komolyan veszi ezt a részt, és képes komolyan megsértődni, ha valamelyik vendég ennek elhagyását vagy minimalizálását kéri. Olyan vendégről viszont nem tudok, akinek a vendéglátója felajánlotta, hogy a masszázs helyett is kényeztetés lesz, és ezért a vendég megharagudott volna.
Hetente kétszer járok gyógymasszázsra, mert napi 8-10 órát ülök a számítógép előtt és csak így tudom megelőzni a hátam, a vállal és a nyakam „beállását”. A gyógymasszázst egy 90 kilós, jó erőben lévő, képzett természetgyógyász végzi teljes erőbedobással, így a lányok ilyen irányú tevékenységére nem vagyok rászorulva. Általában a masszázslányok által elvégzett masszázst egy igen jóleső, relaxáló simogatásként élem meg, ezért én egy lányt sem fosztok meg attól az örömtől, hogy egy fél órára masszőrnek tekintse magát. Nekem jól esik a simogatás, Ő meg boldog, mert masszírozhat, igazi win-win szituáció. Mindig csodálkozom azokon a beszámolókon, ahol azt írják, hogy milyen sokat segített rajtuk a masszázs, így a csomók, úgy a letapadások, stb.
Szöszi dicséretére legyen mondva, hogy az általam felkeresett masszázslányok közül, az Ő tevékenysége hasonlított eddig a legjobban egy igazi masszázsra. Látszólag törékenyebb alkat, de a kis kezek elég jól dolgoztak rajtam, bár nem azért mentem, hogy egy rendbe hozza a hátamat.
És akkor végre elhangzott a már nagyon várt varázsszó:
MEGFORDULHATSZ!

Ennél a résznél vagyok a legnagyobb bajban, nagyon nehezen tudok ebbe a részbe bármit is írni, pedig tudom, hogy a Kollégák ezt a részt szeretik a legjobban olvasgatni. Még az is lehet, hogy Webi /legyen az akárki is/ ennek a fejezetnek a szerény tartalma miatt meg sem fogja jelentetni ezt a beszámolót, vagy jobb esetben megjelenteti ugyan de, dorgáló megjegyzést tesz a végére, hogy ez így nagyon kevés.
Két ok miatt vagyok bajban, az egyik, hogy a megfordulás utáni résznél, a megfigyelőképességem és az emlékezetem teljesítménye a nullához konvergált.
A másik ok pedig az erotikus novellaíró képességeim minimális volta. Tehát, ha még fel is tudnám idézni, hogy mi történt a második félórában, akkor sem tudnám megfelelően élvezetes formában visszaadni.

Azért próbálkozom meg mégis az írással, hogy ne csak én, hanem a karakterek is kielégüljenek. /bár még egyszer hangsúlyozom, hogy emlékeim hiányosak és torzultak lehetnek/
A kényeztető rész immár teljesen meztelenül egy teljes test csúszkával kezdődött. A csúszka nekem nagy kedvencem, nagyon szeretem a testek érintkezését. Előtte természetesen jól beolajozott mindkettőnket, mindenhol. Volt itt minden, mint karácsonykor, minden csúszkált mindenen és mindenhol, hű barátom is remek helyeken járt.
A csúszka fénypontja az egyedülálló és utánozhatatlan puncis csúszka, nem véletlenül mindenki ezt emeli ki. Nekem nincsenek igazán szavaim erre és nem tudok költői hasonlatokkal dolgozni, így jobb híján egy focimeccs módjára közvetítem az eseményeket. Miután hű barátom elfoglalta a megfelelő támadó pozíciót elindult az akció. A csúszás és a dörzsölés hatására szép támadás indult, de az első helyzet kimaradt. Újabb remek támadás, talán most sikerülni fog, de nem, a lövés elkerülte a kaput! Most sorozatos kisebb akciók bontakoznak ki, de nem és nem, és most sem!
Ekkor a hazai csapat taktikát változtatott, a támadások súlypontja hátulra került, itt újabb és újabb próbálkozások történtek, de a gólszerzés hátulról sem sikerült. A kapus végig uralta a gólvonal környékét, mindent hárított. Utolsó nekifutásként, újra elölről indult egy ígéretes akció, szép támadásvezetés, majd egy remek lövés, itt már a kapus is tehetetlen volt, de a lövés a kapufát találta el, és onnan sajnos kifelé pattant a labda. Így legnagyobb sajnálatomra, gól nélküli döntetlennel zárult a mérkőzés ezen része.
A második félidőben hű barátom került előtérbe, és talán nem árulok el nagy titkot, hogy itt már a végén eredménynek is örülhettem.
Szöszi először kézzel próbálta megkedveltetni magát hű barátommal, aki ezt nagyon jó néven vette. Simogatta, húzogatta, tekergette, birizgálta, csűrte és csavarta, ezáltal sikerült Szöszinek jó viszonyba kerülnie vele, míg végül ajkaival is megérintette.
Azt, hogy hű barátom itt mit kapott - tehetség híján - nem írom le részletesen, csak kiemelek néhány kifejezést, amiből, aki akarja, összerakhatja a történéseket: nyalogatás, cuppogtatás, makk, nyelvtekerés, beszippantás, mélytorok, kézhasználat, zacsiizgatás, gátmatatás, stb.
Aki ezeket a szavakat időrendi és logikai sorrendbe állítja, nagyjából megtudhatja, hogy mi is történt valójában. Én a magam részéről csak a végeredményre emlékszem, ami egy hatalmas, remegéssel járó orgazmus lett. A legvégére viszont tűpontosan emlékszem, mert ilyen jó élményben még nem volt részem: nem vette el a száját, hanem még nagyon-nagyon sokáig fogva tartotta hű barátomat, sőt még egy picit utólag is rádolgozott. Fenomenális élmény volt!

Az erotikus részben egyetlen elvarratlan szál maradt, ez pedig a csók kérdésköre. Természetesen volt néhány kezdeményezés, de ezek az igazi csók definícióját nem merítették ki.
A hirdető lányok az adatlapra általában beírják, hogy a csók extra és szimpátiafüggő. Mikor megérkezik a vendég az ajtóban még nagyon szimpatikus, és a szimpátia egészen addig tart, amíg a vendég le nem teszi az extrát is tartalmazó virágcsokrot, majd onnantól kezdve a szimpátia fokozatosan csökken, és a végén egy-két szájrapuszira korlátozódik.
Tudom, hogy a lányoknál ez az egyik legérzékenyebb terület, és igazából csak két személy válthat ki igazi csókot érő szimpátiát: ha rég nem látott kedvese, vagy maga Brad Pritt áll az ajtóban. Ezen két eset előfordulásának valószínűségét viszont nullának tekinthetjük.
Mivel első találkozásunk volt, nyilvánvaló, hogy a szimpátia csak részemről alakulhatott ki, remélem, hogy a későbbiekben ez még változik majd, de ha így marad, az sem tragédia, majd ezzel a tudattal fogok tovább élni.
A csókról azért egy érdekes gondolat még eszembe jutott. Középiskolás korunkban a szombati bulik után mindig arról beszélgettünk a srácokkal, hogy kinek mit sikerült elérni az adott lánynál a buli után.
Általában ilyen, és ehhez hasonló a mondatok hangzottak el: „Sajnos nem jutottunk el a szexig, csak csókolózás volt!” Ez a mondat manapság inkább így hangzik: „Sajnos nem jutottunk el a csókolózásig, csak leszopott, én meg kinyaltam”.
Megpróbáltam mindent leírni, ami tőlem telhető, de ha valakit mégsem elégített ki, ennek a fejezetnek a tartalma, annak javaslom, hogy nézzék meg a többi beszámoló ezen fejezetét, ahol kellő alapossággal, magas színvonalon vannak leírva a pontos történések. Lala29, GreyKrisztian, Tozo1 és tettestársai beszámolói igen olvasmányosan tartalmazzák a szükséges információkat.

Megérkezésemkor azonnal lerendeztem, bár Szöszi azt javasolta, hogy a végén legyen, de én ragaszkodtam hozzá, egy korábbi esetem miatt. Akkor az történt, hogy a végén kellett volna odaadnom a csokrot, de sajnos elfelejtettem. Az még nem lett volna baj, de a vendéglátóm sem kérte, ő is elfeledkezett róla! /azzal áltatom magam, hogy a lenyűgöző kinézetem és személyiségem hatására/. Már a kocsiba akartam beszállni, amikor a slusszkulcs keresése során rádöbbentem a hibámra. Szégyenkezve visszakullogtam és átadtam a csokrot, amin a vendéglátóm meglepődött és két nagy puszival, majd egy csókkal köszönte meg.
Az elszámoláskor adtam át a hozott desszertet is, valamint egy meglepetés ajándékot. Erről a kívülállóknak elég annyit tudni, hogy kb. 6 cm és kemény! Nem, nem az, amire most mindenki gondol! Nem vagyok egy extra méret, de 6 cm-nél azért nagyobb, és ezt a tényt Szöszi bármikor tanúsítani tudja.
Jobb híján ebbe a fejezetbe írom, bár lehet, hogy nem ide kellene, azt a lényeges információt, hogy Szöszi nem egy óranézegető típus, a TP igen távol áll tőle. 60 perc volt a megbeszélt időtartam, ami a VTR miatt 75 percre bővült, és a valóságban 97 percig voltam nála. /már kétszer is jelzett a telefonja/
A rózsacsokor nagyságáról nincs sok írnivaló, a bővebb információ részletesen tartalmaz minden tudnivalót. Az, hogy ez hogyan viszonyul a pesti átlaghoz nem tudom, egyébként is matematikából és átlagszámításból felmentésem volt.
A csokrot felkerekítettem, két ok miatt is. Egyrészt megköszönve Szöszi belém helyezett bizalmát, hogy ismeretlenül is adott egy ajánlást, valamint én is belehelyeztem a … bizalmamat, hogy magas színvonalú szolgáltatást fogok kapni, ami maximálisan meg is valósult. Amikor ezt elmondtam neki, a szüleitől tanult mondással válaszolt „ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el”. Ezzel, ha akarnék, se tudnék vitatkozni.

Miután már mindenki marhára unja ennek a beszámolónak az olvasását, /én meg az írását/, úgy döntöttem rövid leszek, és egy mondatba foglalom Szösziről kialakult véleményemet.
Ezennel Szöszit megfosztom doktori címétől és előléptetem profeszorrá!
Tehát a továbbiakban a helyes megszólítása Dr. Szöszi helyett, Prof. Szöszi!
/természetesen a masszázs és erotika tudományágában/
Az értékelésben két ok miatt nem tekinthetem Istennőmnek Szöszit. Egyrészt, mert a lila szín egy Fradista számára egyenlő a vörös posztóval. Férfiember a lila színnel nem kezdeményezhet semmit, ez a szín kizárólag az újpestiek beteges lelkivilágát boldogíthatja. A másik ok ennél prózaibb, alacsony rangom nem teszi lehetővé az Istennő besorolást, amit jelenleg maximum adhatok, az a „nagyon jó”.
Kedves Prof. Szöszi!
Remélem finom volt a desszert és a leves is elnyerte tetszésedet. Bízom benne, hogy szeretnél majd repetázni a levesből!