Dorka majd' egy fél éve foglalta el kiszemeltjeim legelőkelőbb helyét, így némi diszkrét, Viberes érdeklődés után, mikor az oldalon láttam, hogy épp elérhető, telefonon és a lila appon is megcsörgettem. Egyiket sem tudta felvenni, ám mikor ismét szabaddá vált, azonnal visszajelzett, így már semmi nem állhatott a hosszú ideje vágyott ismerkedős randi lebeszélése, majd annak vtr-es rögzítése útjába. Ügyeit szerencsére saját maga intézi, úgyhogy természetesen vele volt szerencsém kicsit eltársalogni, és minden más fórumon is gyorsan és korrekten reagált.

Sokfele megfordultam már, ám a legendás Marina-part eddig valahogy mégis kimaradt a szórásból, így kicsit idejekorán indultam, hogy a helyszínen a házszám-keresgélés miatt nehogy késésbe fussak. Aggodalmam sajnos megalapozott volt: ám miután a délutáni csúcsban a BKV szárnyán majd' egy óra alatt átszeltem a várost, a még mindig építkezésekkel környezett lakóparkot keresztező kis utcák közt Google barátom szerencsére pompásan elnavigált, úgyhogy a part felé kocogva volt még időm a számomra irreleváns, ám autós kollégáknak nyilván örömteli, számos parkolóhely csekkolására is, melyek, gondolom, fizetősek, ahogy a szépemlékű Duna Pláza árnyékában annyi minden. A busz- és metrómegállótól amúgy, ha az ember jól lövi be az időt, az a hat-hét perc egészségügyi séta abszolút bagatell.

Gyanítom, hogy ez a legendás környék sokatoknak rég nem jelent akkora újdonságot, mint nekem tette, aki kandúr-karrierem során először vetődtem ide, a mi kis hazai, angyalföldi Miami Beachünkre.
Az építési vállalkozók és egyéb sikeres üzletemberek pesti játszóterén csütörtök délután is béke és nyugalom honolt, a hoteleket idéző fém és üveg toronykaptárak közt épp, hogy pillangókergető meg sárkányeregető kisgyerekek nem játszadoztak, akkora volt az idill. A Dorkától kapott címet könnyen meg is találtam, majd a sokjegyű kódot a kaputelefonba plántálva (tessék odafigyelni!) már suhantam is az épület méretéhez képest kissé szűkös, de legalább gyors lifttel az egyik magasabb emeletig, ahol az instrukciók szerint balra fordulva már nyílt is előttem a vonal-végről megénekelt számú ajtó.
Odabent meglepetés csak a pozitív fajtából ért, természetesen elsősorban Dorka személyében, de erről majd a megfelelő helyen... Ami a lakásban nagyon tetszett, a máshol megismert hasonló lakóparki tetthelyekkel ellentétben, az a zsúfoltság, bujkálás, harmadik személytől származó neszek és zörejek teljes, felszabadító hiánya volt. Dorka nem egyedül dolgozik itt, a lakás praktikus elrendezése okán a kollegina mégis tökéletesen észrevétlen maradt számomra egészen távozásomig, és a tágas előtérből a kényelmes méretű, minden szükségessel (és végre nem kerrádiós alapzörejjel, amitől agyfaxt kapok, hanem csinos vendéglátóm által összeállított, diszkrét kis bluetooth-hangszóróból sutyorgó playlisttel) ellátott hálótól a világos, minden igényt kiszolgáló fürdőig úgy flangálhattunk oda-vissza, hogy tényleg csak egymásra kellett odafigyelnünk, a külvilágról egy órácskára nagyvonalúan megfeledkezve.

Dorka, írd és mondd, közveszélyesen gyönyörű.
Ez a tény már huncut, csábító szelfijei láttán is nyilvánvaló, mégis, miután az ajtón beléptem, hosszú, örömteli másodpecekre takarékra csavarta intelligenciám, hogy míg egyelőre csak szemmel faltam karcsú, ruganyos alakjának remekbe szabott íveit, partra vetett pontyként hápogjak valami bemutatkozás-félét... A vörös fehérnemű-szett, melyben fogadott, képeiről már ismerős volt, dús ajkai, kacér mosolya szintén, ám ragyogó, égkék csillagszemeire igazán nem voltam felkészülve. Alkata igazi atlétára, vagy versenytáncosra vall, nem az a szálkás izmú tornász-kondi, hanem a szemnek-kéznek egyaránt kedves, acélosan ruganyos, minden mozdulatát valami robbanékony ragadozó-eleganciával kitöltő, kicsattanóan egészséges, magával ragadó harmónia, melyről az utcán utána fordulva sem lenne könnyű elszakítani tekintetem, pláne anélkül, hogy a bele fektetett kőkemény, kitartó munkát meg ne süvegeljem. Dorka ugyanis páratlanul szerencsés genetikáját napi rendszeres edzéssel fejleszti-támogatja, ami bizony első pillantásra látszik, és minden sminknél és parfümnél vonzóbbá és kívánatosabbá teszi tetőtől-talpig tejeskávé-barna, selymes bőrbe burkolt, tökéletes, természetes szépségét.

A tisztálkodási tiszteletkör után a szobába visszatérve örömmel tapasztaltam, hogy Dorka még nem vetkőzött le: a gesztus így bár kissé egyenlőtlen helyzetbe hozott minket, hisz én már egy szál büszkeségemben álltam előtte, a lemeztelenítés nagy, egalizáló feladatát boldogan vettem kezeimbe. Hozzá léptem, és magamhoz húzva, finom simításokkal, óvatosan kutakodó csókokkal térképezve fel puha bőrét, lassan, apránként hengergettem le vállairól a karmazsin melltartó-pántot, majd a szoba túlsó falát szinte teljes egészében elfoglaló, biedermeier-keretes tükör felé fordítva őt, hátán a tripla csatot kis bénázás árán, de sikeresen megoldva segítettem le róla a melltartót, felszabaduló kebleit egy-egy cirógató érintéssel üdvözölve. Halk kuncogásából, mozdulataim kíváncsian leső, sanda-kacér pillantásaiból úgy vettem észre, Dorkának sem kellemetlen a játék, ahogy szép lassan kicsomagolom, és mindig úgy hajolt, úgy fordult, hogy a lehető legkönnyebben hozzáférjek. Mikor az ágy sarkára ülve, gerincét és derekát végigcsókolva aztán eljutottam odáig, hogy fantasztikusan alma-forma, valóban kőkemény és eszményien domborodó popsiját is végre óvatos harapás-próba alá vegyem, majd a falatnyi tanga pántjába akasztva ujjaim azt is lecsúsztassam róla, ő szinte észrevétlenül áthelyezte testsúlyát, és csípőjét finoman kitolva olyan diszkrét, szinte véletlen, szinte szűzies, mégis bikavadító pucsítással kínált meg, amitől szinte ott helyben szívrohamot kaptam a gyönyörtől. Magam felé fordítva aztán, még ülve maradva, ismét végigcsókoltam alakját, közeledésemre édesen duzzadó bimbóin, nyaka ívén kicsit hosszabban is eljátszva, majd magam mellé invitáltam az ágyra, ahol egymás mellé heveredve, lábainkat összekulcsolva egymást kölcsönösen cirógatva folytattuk a fizikai és verbális pettinget.

Utóbbiba olyan kényelmesen belemelegedtünk, végigtárgyalva tetoválásait, sportot, filmeket, miegymást (miközben élvezettel figyeltem, ahogy egy-egy simításom nyomán finom libabőr fut végig karján), hogy csak akkor kaptam észbe, mikor már félidőnkön is jócskán túl jártunk... ám Dorka szerencsére kedvesen megnyugtatott, hogy nem vár utánam mást, úgyhogy nem kell elkapkodnunk semmit.
Ennek örömére, teljes lelki békével állhattam neki, hogy fantasztikus alakját végigcsókolva bevegyem magam hosszú, formás combjai közé, hol gyönyörű, húsos, egészen zárt, pelyhes, kagyló-forma kis puncika várt, mely körültekintő közeledésemre puhán és zamatosan kínálta magát ajkaim közé, nyelvem hegyére, sőt, egy gyors fordulás után alkalmam nyílt remekbe szabott popsiját is tovább kóstolnom-kényeztetnem. Mikor jelezte, hogy ő is szívesen viszonozná a törődést, 69-be fordultunk, mely, azt hiszem, mindkettőnk nagy-nagy megelégedésére szolgált, amennyiben a kiadós kölcsönös nyalakodás után egyazon pillanatban dobtuk be, hogy felszerelkezés után most már igazán dughatnánk is egy jót.

Az elhatározást tett követte, ám mivel az egymásból való kigabalyodás és újrahelyezkedés közepette koncentrációm kissé lankadt, gumírozás előtt Dorka még visszatért új életet lehelni kis barátomba... Amit rekord idő alatt, ám olyan odaadó érzékiséggel abszolvált, hogy önző mód a szükségesnél jóval tovább kiélveztem gyengéd törődését, ahogy az ágyon keresztbe mellém térdelve előbb csak nyelvének hegyével köröz rudam hegyén, majd lassan dús ajkai közé szippantva komótos, ám intenzív vákuummal és nyelvmunkával támogatott leápolásomba kezd, miközben felváltva gyönyörködhettem arca szépségében, felém lövellt, szikrázó, búzavirágkék pillantásaiban, és a mindeközben jobb mancsom ügyébe kínált, változatlanul világbajnok popsi szorongatásában. Végül, mikor már valóban alig bírtam türtőztetni magam, felapplikáltam a szkafandert (Dorkának körmei miatt nem annyira ment a tasak felnyitása, de ezzel nyilván semmi gond), és mögé helyezkedve szép lassan elmerültem fantasztikusan szűk, mégis hívogatóan-hízelgően sikamlós, forró kis puncijában. Az érzés és a látvány is meseszerű volt: ahogy óvatosan előre törő kardom szorosan körülölelve, csípőjét ingerlően kiemelve magába fogadott, halk sóhajokkal kísérve apránként fokozott tempóm, majd mikor már tövig tolva, cuppogva dugattyúztam benne, egy-egy táncos, twerkelős csípőriszálással még rám is dolgozva... Talán mondanom sem kell, ilyen felvezetés után nem is bírtam sokáig, úgyhogy néhány perc felszabadultan intenzív barcogás után hörögve adtam meg magam a sorsnak, és lőttem teli a kaucsukot.
Ahogy hátára hajoltam, végigcsókolva még gerincét, és nyakába bújva még egyszer magamba szívtam felhevült illatát, elégedett, sunyi macska-mosollyal sandított hátra rám: kivégzésem teljes és tökéletes volt, ám valószínűleg ő is érezte, ilyen ismerkedés után hamar visszavágót fogok követelni...

Az első telefonos beszélgetés során egyeztettünk a rózsaszálakról is, melyeket öltözködés közben az egyik polc szélén, jól látható helyen hagytam - hagytam volna korábban is, de fürdés előtt azt mondta, ráér, én meg csak örültem a megelőlegezett bizalomnak.

Meg kell hagyni, nagy elvárásokkal érkeztem Dorkához, melyeket nem hogy be-, de sokszorosan túl is teljesített. Személyében egy olyan gyönyörű, intelligens, odaadó és izgalmas alkalmi szeretőt ismerhettem meg, akinek a társaságában már elsőre úgy éreztem, egy lopott órára egészen megszűnik a rohanó, stresszes külvilág, és akivel reményeim szerint még sok-sok kellemes percet és órát szerezhetünk egymásnak...