Annánál már voltam egyszer az év elején Akkor nagyon jól éreztem magam, és alig vártam, hogy újra megjelenjen a hirdetése. Amikor tegnap rövid időre megjelent visszatérő hirdetőként, nem volt semmi kétségem: azonnal hívtam és a lehető leggyorsabban kértem egy találkozást: ma délelőttre. Ismerősként telefonálva minden ment, mint a karikacsapás. Ezután átütemeztem minden ma délelőtti munkámat és irány Anna. A hirdetése tegnap igen gyorsan eltűnt az oldalról, így csak rémlett nekem, hogy a rózsa a kedvenc virága, de erre is jól emlékeztem és azt vettem/vittem.

Anna a Blaha közelébe fogadja a vendégeit. Ezért jobban jár, aki tömegközlekedéssel megy. Én kocsival mentem és szerencsém volt: a közelben találtam egy parkolóhelyet. De ehhez gyakran tényleg szerencse kell. A cím természetesen egyértelmű.

Vicces, amikor egy 8. kerületi helyszínre azt mondom, hogy luxuskégli és luxus randi-helyszín, de ez tényleg az. Egy új építésű házban, ahova úgy mentem be, hogy senkit nem láttam se ki, se be egy elég nagy lakásban magunk voltunk Annával. A fürdőszoba is, meg minden más kifogástalan.

Erről csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni. Anna egy vékony, magas kecses lány. Talán egy szexi köntösben fogadott, amely alatt aprócska bugyi és melltartó volt. A hosszú és csodaszép lábakat egy szép nejlon harisnyanadrág és magassarkú cipő tették még varázslatosabbá. Arcát látni a fotóin: sugárzik róla az értelem és kedvesség, (meg persze a szépség is.) Kb. ilyenek a ruhabemutatókon járkáló fotómodellek. Én amúgy az egy leheletnyivel kevésbé sovány lányokat tartom ideális alakúaknak, de itt 2-3 kilógramm ide vagy oda nem számít: Anna pont olyan lélegzetelállítóan szép, mint a fotóin. A Dubajban készült fotóját nézzétek: az a legrelevánsabb. És ugyan nem ide tartozik, de a félreértések elkerülése végett Anna nem "dubajozni" ment Dubajba (emlékeztek biztosan Dundika örökbecsű kifejezésére a luxuskurvákról, akik ugye Dubajoznak). Nem: Anna oda saját pénzből turistaként ment. Hosszasan beszélgettünk is róla.

Én nagyon örültem, hogy újra beszélgethetek vele, és látszólag ő is szívesen csevegett velem. Ezért hát a masszázs sokkal inkább csevegés volt egymás mellett fekve a tatamin. Azért valamicske alibi masszázs is volt. Semmilyen hiányérzetem nem volt, és nem vagyok abban a helyzetben, hogy értékeljem. Ehelyett viszont azt kell mondjam hogy kevés hölggyel lehet kellemesebben elbeszélgetni, mint Annával. Imádtam minden percét: kellemes volt, baráti, tartalmas, művelt. És hát közben az én kezem Anna bársonyos bőrét simizte, inkluzíve a popsiját, ő meg a farkamat időnként. Az egyik lába gyakran átdobva az én lábaim felett, elég szorosan összeölelkezve. Nekem ez tökéletes volt.

A randi elején is, meg a végén is kényeztettem én is Annát, meg ő is engem. Ha ezt így négy külön esetként szemlélem, akkor nem is tudnám megmondani, melyik volt számomra kellemesebb. Azt is fenemód élveztem, amikor én kényeztettem Annát, mert - noha nem élvezett el - úgy tűnt, hogy igencsak jól esik neki. Amikor meg ő vette be az én farkamat, az egy csoda volt. Anna jobbára csak a szájával kényeztetett, néha a kezét is bevetette, és néha pihenésképpen csak a kezével. Gyakran nézett rám, és legalábbis én úgy éreztem, hogy tapintani lehet a kölcsönös szimpátiát. Ezért adtam a pornós feelingre gyengébb értékelést: nem pornós volt ez, hanem ízig-vérig baráti. Kérésemre leginkább mellettem térdelve szopott, hogy én közben az egész testét simogathassam, amit persze meg is tettem nagy élvezettel. Tudom, hogy ennél jóval több technikai részletre is kíváncsiak a makktársak, de elnézést: én ezt most önző módon elsősorban magamnak írom. Még annyit, hogy talán többször is közel voltunk ahhoz, hogy Anna is elélvezzen, de azt hiszem, hogy sajnos mégsem billentünk át ezen a ponton. Majd esetleg a harmadik látogatásomkor. Amikor Annának nagyon jó, akkor becsukja a szemét, kezével a melleit simogatja és halkan "dorombol". A hasizmai is elkezdenek már önjáróan mozogni, de aztán még egy lépést - talán már az utolsót - nem sikerült összehoznom.

Anna egy igazi hölgy, és a virágszálakat nem hozza szóba. Más ajándékot nem hozván az egy szál rózsát belépéskor adtam át, a virágcsokrot meg távozáskor diszkréten letettem egy borítékban. A luxus kecóhoz, a luxus kinézethet és a hihetetlenül intelligens és baráti csajhoz képest nem is lehet ez kérdés, hogy nagyon megérte.

Anna a számomra most már "örök. Más szóval azt hiszem, ezt az élményt nem fogom elfelejteni életem végéig. Számomra már az első találkozásunk is nagyszerű volt, de most végleg belopta magát a szívembe. Nem úgy, hogy mások helyett, hanem mások mellett. Nem vagyok biztos, hogy ő ezeket a besziket olvassa, de ha mégis: köszi szépen Anna - egy nagy élmény volt.