Első találkozásunk végén megállapodtunk abban, adott esetben még folytatjuk. Ezt időnkénti privát üzenetekben is megerősítettük, majd jött a telefon is, ahol egyértelműsítettünk egy időpontot. Hogy mindenkivel ennyire rugalmas-e, nem tudhatom, de amíg velem igen, nagy gond nincs.

Ahol a királyok találkoznak, így ívben épült ház sokadik emeletén nagyon hangulatos lakás, utcafronton nagy zajjal, a folyosóin pedig ezt tökéletesen ellensúlyozó csenddel. A lift halkan suhan, hamar fel is ér oda, ahova éppen tartok. Visszafelé már valahol útközben elakadt, gyalog mentem le, de ennyi séta bőven belefér. Tömegközlekedve is könnyen elérhető, a környék parkolása ingyenes, így aki kocsival érkezik, és kelőképpen türelmes, viszont a megfelelő pillanatban picit agresszív, könnyen talál parkolóhelyet.

Volt időm jobban körülnézni, több okból is. A második ok majd jóval később következik, az első pedig azért volt, mert ha egyszer lakásban szeretnék élni ház helyett, valami ilyesmit képzelnék el magamnak. Hosszú, amerikai konyhás nappali, a végén jobbra egy közepes méretű erkély, laza ejtőzéshez megfelel. A hálószobának nincs ablaka (ne is legyen, nem ara való), onnan kilépve vissza a bejárat felé haladva a fürdő, méretes, zuhanyfüggönyös káddal, az elmaradhatatlan világító zuhanyrózsával, tusfürdő arzenáljával, többféle szájvízzel.

Aki már látta, tudja, aki nem, nézze meg. Pici és nem soványka, de iszonyat jól áll neki, feszes mindenhol, ahol csak kell. A végtelenségig cserfes, csak addig áll be a beszélőkéje, amíg az enyém van működésben, van mit előre is megbeszélni, régen találkoztunk. Akkor az egyszer. De akik első alkalommal tudtak kommunikálni, a második szeánsz előtt miért ne tudnának. Ráadásul számomra ez nagyon fontos, egy sótlan-szótlan kezdés alighanem mindkét felet befeszíti. Ha ez igaz, akkor mi már az első két percben Rigaláncra lazultuk magunkat.

Az eksön már az ajtóban elkezdődött, pontosabban, miután az becsukódott. Egy szál iszonyat semmiben fogadott, de miután látóideg-központom memóriatárában még ott a kép, ezért nem koppant az állam. Felágaskodott, lehajoltam szájrapuszinak indult a köszönés utáni köszöntés, de valahogy egy kicsit úgy maradtunk a találkozási ponton feltérképezve, jól emlékszünk-e egymás ajkaira. A teszt pozitív eredménnyel zárult.
Elkísért a zuhanyozáshoz – még kicsit be is segített :) –, mert a megbeszélnivalóink nem akartak elfogyni. Csapatás, csutakolás és gargarizálás után vissza a hálóba, és miután már nem volt mit levetni, magunkat hajítottuk az ágyra és elkezdődött egymás szájüregének mélykutatása. Nem vesztünk össze azon, ki tudja át a nyelvét a másik szájába, simogattuk egymást a nyelveinkkel elég rendesen és kezeink sem maradtak tétlenek. Gyömöszöltem picit az egyik cicit, addig a másikat nyalogattam és enyhén szívogattam, aztán pedig cserebere volt, majd vendéglátóm hanyatt döntött (naná, hogy hagytam), és ráérősen indult el megnézni, mi9nden külsődleges szervem a helyén van-e. A mellkason picit elidőzött, jó is volt az, majd amikor elérkezett tulajdonképpeni célpontjához, akkor beindult a henger. Mindkét herém bekerült a szájába, én még hagytam is volna ott tovább őket, jó hely az nekik, de volt még ismerkedésre szánt rész azon a környéken. Amikor finoman végigharapdált egészen a makkig, akkor már vonaglottam, de az igazán frenetikus rész akkor következett, amikor a szájába kerültem. Az a száj- és nyelvmunka – amit alig vált ki a kéz – egyszeri és megismételhetetlen, ráadásul megunhatatlan. Dög9önyöz, simogat, körülölel, masszíroz a nyelvével, amikor tövig szánkáztatja, akkor termpészetesen ki nem hagynám, és aládolgozok rendesen, közben mozizok ezerrel, mert ha lehunyja a szemét közben, akkor azt gondolom, talán ő is szereti ezt csinálni (ha nem, azt sem bánom nagyon, mert én nagyon is élvezem), ha pedig tartjuk a szemkontaktust, akkor mindketten mosolygunk. Mitagaád, hát gyszer csak megszólaltam a nagy hörgések közepette, hogy (és most elnézést, de tényleg ezt mondtam és irulok-pirulok, ha emiatt kiraknak a lovagrebndből): Aztaqrvaba..meg, erre bájosan rám nézett, kicsit kihúzott a szájából, és csak annyit válaszolt: „azt majd neked kell drágám”, és folytatta tovább.
Ilyen felkérésnek nem illik ellen állni, de azért előtte még meg akartam győződni arról, bájos partnerem mennyire áll készen a csatározásra, ezért a szájától indulva a nyakán, a mellein ésa hasán át elértem a belső combokig. Miután tudtam, mennyire reagál, éreztem sok időm nincs, nyálmintát helyeztem el a műveleti területen és tapasztalhattam, hogy odalent nem az én nyálam az egyetlen nedvesség, majd jöttek a nyögések, a hörgések, kispárna a szájba, derék megfeszül, combok szorítanak, egy diszkrét ordítás, némi remegés és kisvártatva már beszélgettünk arról ismét hanyatt vágom magam és jöhet, aminek jönnie kell.
Felkerült a védőeszköz és indult a pacizás. Itt sem volt már nyoma az első alkalom sutaságának, rámarkoltam a mellére és a fenekére és indulhatott az ügetés majd rögtön a vágta. Az epsomi derbyn minket látva bárki megtehette volna kettősünket tétre-helyre-befutóra oda-vissza, hogy utána a nyereményből leruccanjon a Bahamákra csobbanni egyet a habokban.
A nagy csattogás után a misszit kihagytuk és a múltkor ki nem művelt kutyust kezdtük abszolválni. Behelyezkedtem fél térdre jobbkezes kenus pózba, összeraktuk, amit össze kell és elkezdődött egy olyan kutyagolás, amiben még nem volt részem. Pár perc múlva már ömlött rólam a víz, előttem és valamivel lentebb zihálások és sikolyok váltották egymást. Nyomta rám a csípőjét, néha kicsit odapaskoltam és adtunk a ritmusnak olyan összehangoltságban, mintha évek óta mást sem gyakorolnánk. Miután szervezetem vízkészletének gyakorlatilag 99 százalékát elvesztettem még utolsó erőmmel kértem egy kis szünetet. A nappaliban meglocsoltam a Kalahári sivatagot, majd úgy döntöttünk, a nappali kanapéját együtt még nem avattuk fel. Szegény kanapé, még akkor nem tudta. Itt már nappali fényben gyönyörködtem az előttem lévő gömbökben, a tempó hamar visszatért, hol ő kiabált, hol én, de tán akadt, mikor mindketten. A vég közeledtét érezve visszakértem kettősünket a hálóba, itt lekerült a védelem, a száj visszahelyeződött és időben figyelmeztettem a lávaveszélyre. Ez azért volt hasznos, mert a múltkor nem tudtam, mi történt velem a kitörés pillanataiban, itt viszont meg tudtam figyelni. Ordítottam üvöltöttem, vonaglottam, de partnerem nem engedett el egészen addig, amíg az utolsó millilitert ki nem facsarta és el nem tüntette. Pontosan nem tudom a zajszennyezés mértékét, amit az orgazmusom közben műveltem, de távozás közben a folyosón elismerő tapsvihar övezte lépteimet és a főúton már felvonultak a közútkezelő szakemberei, hogy a burkolatban keletkezett repedést befoltozzák (nem). Miután még maradt egy csepp időm, a mátrixból visszatérve még cseverésztünk egy cseppet, ismételten meglátogattam a fürdőt, az ajtóban még egy ölelés és egy búcsúcsók következett, majd csak otthon jelzett a farizmom bedurranása, hogy aligha voltam tétlen a szeánszon.

Ahogy szoktam volt, az első adandó helyen a randi elején elhelyeztem a bélelt borítékot, majd rá sem néztem többé. Mostani átlag alatti egy magasan átlag feletti élményért.

A szimpátia most már biztos kölcsönös, tudtuk, ki mit szeret, nem is akartunk mást. Az első lány, akihez visszatértem, és ahogy az első, a mostani alkalmat sem bántam meg. Nem írom ide, hogy szuper csaj, mert egyrészt tudja, másrészt meg privátban írtunk már egymásnak ennél cifrább dolgokat is.