Lizát még korábban, a Stadionoknál végzett tevékenységével kapcsolatosan ismertem meg legnagyobb megelégedésemre, aztán elköltözött máshová. Tartottuk azért a kapcsolatot, és Húsvét előtt elérkezettnek láttam az időt, hogy egy idő előtti locsoláson vegyek részt - immár az új helyen. Nosza kaptam a telefont (mert az oldalon már nem fogad üzeneteket és VIP-bejelentkezést sem támogat sajnos) és személyesen egyeztettem le a vágyott délutáni időpontot. Azonnal sikerült elérnem és az általam preferáltnál fél órával későbbre le is stipistopiztam a tatamit.

A kapott cím a Nyugati térhez (idősebbek Marx térként is ismerhetik) van igen közel, tehát a tömegközlekedés gyakorlatilag minden irányból és a BKK szinte bármely járműfajtájával (kishajóval azért nem) elérhető. Kocsival is jól megközelíthető, ezzel kapcsolatban Liza adja is az instrukciót, hogy a Westendet ajánlja a parkolásra. Így is tettem. Sajnos karbantartási munkák miatt csak a zsúfolt mélygarázs volt elérhető, de találtam azért helyet.
A házat is könnyű megtalálni, szintén a kapott tájékozódási pontok segítenek. Gyengébb lelkivilágú makktársak a Lizával történő találkozó előtt a sarki búfelejtőben bedobhatnak egy szíverősítőt is...
A ház elől egy újabb adategyeztetéssel a kapukódhoz is könnyen hozzá lehet jutni.

A kapun bejutva mindenkinek - még ironmanszerű tulajdonságokkal felruházott kollégáknak is - melegen ajánlom a felvonóhasználatot (mert mégiscsak szanzsé kifulladva érkezni Lizához). A megfelelő emeleten a megfelelő ajtó mögött várt Liza és a gyanútlan belépésem után a nyakamba ugrott.
A lakás maga számomra egy különleges hely, mert kétszintes. Alul van a fogadótér, illetve a masszázs során nem érintett helyiségek, a lépcsőn elérhető "emeleti rész" pedig a kéjek helye. Itt vannak a dolgozószobák illetve a hozzájuk való fürdő. Kiváló az elrendezés. A szoba, melybe Liza terelt végre nem egy lakótelepi félszoba, hanem egy megfelelően tágas klasszikus bérházi terem, a közepén elhelyezett (elég kemény) bukfencmatraccal. Van hely lepakolni a ruházatot (ami lassan haladt, mert Liza folyamatosan incselkedett). Végül egy törölközőbe csomagolva azért eljutottam a fürdőszobába is. Kádas-zuhanyfüggönyös, de valahogy most nem sikerült a függönyt magamhoz ragasztani. Az előzetes incselkedésnek köszönhetően gyorsan végeztem, mert vágytam már elterülni a bukfencmatracon. Ja, mind a fürdő, mind a szoba abszolút rendben van, tusfürdőket is találtam és a törölköző is megfelelően itatta, amit itatni kellett.

Szerintem a képei jól bemutatják, amit a valóságban is kaphat az ember. Ha még a melléjük csatolt paramétereket is hozzá olvassuk, akkor kerekké válik a kép. Liza egy magas, formás, nem törékeny, kedves, mosolygós hölgy, aki gyakorlatilag a belépéstől fogva sikeresen oldja a (bennem nem lévő) feszültséget. És folyamatosan incselkedik, csókol, simogat. Egy fehérnemű szettben volt érkezésemkor, ami gyakorlatilag azonnal megmutatta, hogy mire számíthatok a fürdés után. És amikor visszaértem a szobába a törölközőbe öltözve, kikövetelte, hogy azonnal távolítsam el róla a fehérneműt, miközben ő is lerántotta a törölközőt rólam, nehogy a vizes törölközőben még felfázzak. Na szóval nehéz volt uralkodni magamon, amikor az immár meztelenné változtatott Liza a hasonlóan túlöltözött Implához dörgölte a ....
Lényeg a lényeg, nekem nagyon bejönnek az ilyen korú-formájú-habitusú hölgyek. Olyat nem is tudok mondani, ami ne tetszene rajta.

Az előzményekből leszűrhető, hogy nehéz volt eljutnom a bukfencmatrachoz és még nehezebb a hasonfekvéshez. De végül - némi svédtorna és a norvég balneológiai társaság kézikönyve segítségével - sikerült elhelyezkednem, mire Liza is végignyúlt rajtam. Erre nem számítottam, ezért a kézikönyv egyes fejezeteit újra fel kellett lapoznom. Aztán előkerült valami olajszerű, amivel a viszkozitási koefficiens is be lett állítva a határértékek közé és megkezdődhetett a masszázs, ami tekintettel a derekam kissé rozoga állapotára nagyon jól esett. Az is kiderült, hogy erősen térgörbe a gerincem. Liza nem sajnálta sem az időt, sem az olajat, lelkiismeretesen végighaladt minden fájó és kevésbé fájó ponton, helyenként elidőzve egy-egy problémásabb csomónál. Tökéletesen ellazultam, elfelejtettem a napi gondokat - ami valljuk be, az ilyen jellegű erotikus kényeztetések alapja kell legyen, hogy a későbbi ficerészés már nyugodt és odafigyelő állapotban történhessen. Szóval feküdtem ott a matracon, halkan beszélgettem Lizával, aki gyúrta közben a gyúrnivalóimat, hallgattuk a zenecuccból a nagy román indián pánsípművész által fújt jaguárvadító zenét és csendben telt az idő. Ezt abból szűrtem végül le, hogy Liza ismét végigcsúszott testével a testemen és beleszuszogott a fülembe - sőt apró kis csókokat is elhelyezett rajta. Ez gyakorlatilag óazték jelnyelven azt is jelentette, hogy időszerű lenne megfordulni, hogy a másik oldalam is piruljon.

A megváltó pördület után ismét a viszkozitás előidézése került az előtérbe, hogy a terepet előkészítsük a csúszkáláshoz, amit Liza kisvártatva el is kezdett, minden hegymenetnél tartalmas csókolózást kezdeményezve. (Nem szájrapuszi, nem mismásolás, hanem a témába vágó gyakorlati útmutatók alapján kivitelezett csókolózás). Nem csoda hát, hogy a vonzó test, a terepen sikló mellbimbók és egyéb stratégiai alakzatok, valamint a csókot követelő ajkak gerjedelmet idéztek elő, amit Liza széles mosollyal konstatált. Ezt egy-egy lejtmenetnél közelebbről is szemügyre (majd nyelvügyre) vette, amit harsányan helyeseltem. Nem hagyott ki ott sem semmit a csatolt részekből sem, így kis idő múlva komolyan a román pánsípos indiánra kellett koncentrálnom, mert még nem szerettem volna elpuskázni a lehetőségeimet. De éreztem én, hogy a pánsíp ide kevés lesz, így határozottan helyet cseréltettem magammal, hogy szemügyre vegyem az ellenfelet is. Pár perc alatt rá is éreztem a megfelelő stratégiára, ami határozott nyelvmozdulatokat indított el. A hatást jól mozizhattam fel-felpillantva , mert mind a combok, mind a hasfal rezegve jelezte, hogy igencsak jófelé kapisgálok. Aztán el lett kapva a fejem a hajamnál és erősen "oda" lett nyomva. Nem ejthettem hát foglyokat, hanem végigvittem a hadműveletet, amit Liza is remegve és meglehetősen hangosan helyeselt...aztán pihegett, miközben galád módon nem hagytam békén.
De eljött az ellentámadás ideje és hanyatt lettem lökve és innentől ellentmondást nem tűrő, határozott "kínzás és kivégzés" vette kezdetét, melyben az összes eddigi főszereplő és epizódszínész részt vett és az összes külső helyszínen játszottunk - mert valahogy Liza is rám keveredett fordított helyzetben. Nemsokára éreztem, hogy vége mindennek és csak lőttem és lőttem. Az idő megállt egy kis időre, míg újra meghallhattam a román pánsíp hangját. Szilvia kolléganőt nem láttam, így gyaníthatóan savval kezelték a töltényeket.
El kellett telnie egy kis időnek, amíg el tudtam vánszorogni a fürdőszobába az olajos nyomok eltüntetése céljából.

A korrektséghez kétség nem férhet, minden maximális odaadással és magas szintű kivitelezéssel történt. Az utólagosan (gondolom ez az előéletünknek is köszönhető) a csokis tálca alá becsúsztatott ajándékot is abszolút helyénvalónak és arányosnak gondolom.

Nagyon jó volt a hangulat, és egy pillanatig sem éreztem azt, hogy "na, ide se kellett volna eljönni", sőt inkább azt éreztem, hogy "ide vissza kell jönni". Az erotikus masszázs műfajban minden megkaphatót megkaptam. Jelzem, hogy visszafelé is javasolom a lift igénybevételét (ironman, stb...részére is), mert garantáltan remegnek a lábak. Még a dolgozószobából a fogadótérbe vezető lépcső is gond ilyenkor, nemhogy X emelet...