Ma Ühümmm Királykisasszonynál jártam!
X idővel ezelőtt, Macika hívta fel rá figyelmemet, finoman és visszafogott udvariassággal ecsetelve Adélt és az ott töltött időt! Mindez persze a beszámolójában is megörökítésre került, élvezetünkre!
Adél új fotói és adatlapja az előbbiek mellett elegendő késztetés volt. Nagyon tisztességesen szokta villogtatni a zöldet Ühümmmke, ha hívható! Bár ma a zöld villogást egy "a hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható" ellentmondás követte, de ettől csak megnyugodtam: Nem beszélhetett még senkivel!!! :)
Következő próbálkozásomat már egy csöndes, figyelő Adél hang felbukkanása követte. Mindketten meglehetősen visszafogott stílusú minimalista kommunikációt folytattunk, a szükségesnél pont csak egy-két szóval volt ez több... Féltem is kissé, hogy nem követve a "hagyományokat" nem pettingelek a telefonba, nem turbózom a rólam festhető fantáziaképet olyan ütősre, hogy követelje érkezésemet, 10 percen belül, lehet be se enged... ;)
Megegyeztünk egy hétfő koradélutáni időpontban és kaptam a címet is...
És ekkor még nem tudtam, mennyi ühümmm vár ma rám! :)

Kertvárosi rész, csendes utcák, babakocsis anyukák, UB-ra készülő futó. És semmi ühümmm ;) Mindenre alkalmas környék, ingyenes parkolással, és sok hellyel a legközelebbi utcában. Pár száz méterre, több irányban is meglelhető BKK eszközök, sárga, kék és piros színben! Én a GPS-t kértem meg, mondja meg, merre az arra. Tudta.
Érkezési telefon. Adél berregtet én meg pánikolok, míg rá nem jövök... Atyaég, ez a kapu kifelé nyílik!!! Egy kis emelkedés és nyílik a szellemajtó!

Kifogástalan épület, kifogástalan lakás. Családi ebédre is alkalmas nagyságú fürdőszoba, jelenleg kádhasználattal. A tusfürdők a kádszélen várják, hogy leverd őket, a szájvíz a mosdónál mutogatja magát, poharastul. Puha törülközővel szárítkozhatsz!!!
A titkok kamrája (leánykori nevén: tetthely) olyan sötéten hangulatvilágított, hogy az előszobában fehér botok vannak kikészítve... Szemhozzászokás után már fel is fedeztem a karját nyújtogató néma szobainast, egy fotelt, a zenegépet, és a hangulatvilágítás több különböző színű darabját is! Polcos szekrény stb stb...
A kulturáltan előkészített matrac teljes hosszáig terpeszkedő falra szerelt tükör huncut gondolatokat csalogatott elő belőlem... Ah! Leskelődni fogok!!!

Hogy a macska nyávogná meg, nem elfelejtettem miben nyitott ajtót! Most mehetek vissza! :) Cipőelhagyás utáni bemutatkozáskor még ruhában volt az tuti, mert, ha nem, csak emlékeznék!!
Ühümmmke pont akkora, ahogy az kitöltve vagyon adatlapján és a vékony kategóriát képviseli. Ilyenkor illik összevetni az elénk tárt képekkel a tapasztalatot. Nekem az volt a benyomásom, hogy még a képeknél is vékonyabb, ami számomra ok, a markolni vágyóknak kevés lehet. Ennek értelmében izgalmas kicsiségeket lehet tenyérvizsga alá vetni, mint a szépen gömbölyödő popsi, a világszép kislánykehely...
A kicsiség vádja egyedül az ikreket nem érheti, mert azok Adél méretviszonylatban nagyok és gyötör a gondolat, hogy milyenek lehettek tökéletes állapotukban... Ühümmm! Az lehetett a király!!!
Én nem láthattam a képeken (nem is tudom, mi van beállítva...) az arcát, de lelkesen jelzem, hogy csuda aranyos pofija van Ühümmmkének és ami még a csúcs, hogy van neki egy olyan kedves mosolya, a szája szélén megjelenő formációval, hogy arra érdemes külön odafigyelni!!!
Naaa! Egy picit hagy beszéljek a belsőről!!
Nekem a másfél órában nem sikerült feltörnöm Adélt, ha ez egyáltalán lehetséges, bár nem bizonyos, hogy ez egyáltalán célszerű! Mert Adél, aki Ühümmmökkel nyugtázza mondataidat, igazából nem törekszik megtudni, hogy mikor rúgtad szét Julcsi homokvárát először az oviban és nem szeretné feltétlenül tudni, hogy milyen volt az expedíciód a Marson! Ezzel párhuzamosan Ühümmmke sem szeretné az orrodra kötni, hogy tökön rúgta-e az ő homokvár felrúgóját!
Azaz, azt szereti, ha odafigyelsz a masszra is, észreveszed azokat a finom érintéseket, amiket Ő ad neked és feltöltöd magad ezekkel, készülve az tömény erotikára...

A hátam elolajosításával és annak szétkergetésével kezdődött Ühümmmke masszázsa, de akkor még felelőtlenül jártattam a számat, és csak a bal lábam átmasszírozása után jöttem rá a fenti bölcsességekre... A maradék lábamat szintén olajba mártotta, majd erős és lágy mozdulatok váltogatásával, hosszan végigsöpörve rajtam, majd rövid szakaszokon nyüstölte lábamat. Volt mikor megállt a keze és apró igazán finom mozdulatokkal szeretgette helyben a kiszemelt részemet! Nem, nem azt!! :) Majd újra lendületet vett és nekemiramodott!
Nem mondhatom se erősnek se semmit sem érősnek, változatos, érdekes és izgalmas volt... Az izgalmat természetesen az is fokozta, hogy időnként lassan bekúszó kezeivel azt a részemet is masszírozta/érintette, ahol izom nincs, de érintésre megmozdul...

Majd jött a még több olaj!!
Az biztos, hogy a fürdőszoba egyik csapjából nem víz, hanem olaj kell, hogy folyjon, mert, amit az én testem a massz alatt kapott azt a hétvégén hordószám kellene felhordani...
A tükörből láttam, hogy Ühümmmke megszabadul a bugyijától és ebből tudtam, hogy nemsokára érezni fogom súlyát magamon... Adél a hason fekvő ZungaZingát teste, melle érintésével kívánta őrületbe kergetni, ami ellen máig nem tisztázott okból, nem tiltakoztam... Már meglehetősen rég voltam masszoltatni, így elég erős hatással volt rám az ikerlányok közeledése a lábamtól indulva, fenekemen át a nyakamig... A megrajzolt útvonal még most is ott ég! Illedelmesen köszöntöttem Ühümmmke mellettem felbukkanó fejét: Szia! Megérkeztél? Kórusban vágjátok rá reakcióját! Úgy van! :)
Fel alá csúszkált a hátamon, a lábaimon, kicsit keresztbe, hol az egyik lábával csak, hol a fülemnél ingerkedve szájával... Máskor a lucskosan olajos kezével alám nyúlva vette birtokba a szűkülő egyszeműt, hogy gyorsan magára is hagyja...
"Kimeríthetetlenül" változatos érintéseket kaptam, Adél minden porcikája részt vett benne... A fordulásjelző műszerem időben jelzett, így engedély és kérés nélkül elkezdtem oldalra fordulva keresni a száját...

Ezen ösztönös keresgélés közben persze rájöttem, hogy a csók kutakodás felesleges időtöltés... Oldalra fordultomban Ühümmmke lecsusszant oldalra és én nekiláttam a kézi- és szájmunkának ott, ahol azt lehet... Illedelmesen beköszöntem a lányoknak, majd igazságosan elbeszélgettem mindkettővel, mialatt a kezem azt a kislányos puhaságot szedte szét leveleire... Amikor a számnak már nem jutott eszébe újabb gondolat, abbahagytam a társalgást és átadtam magam a végkifejlet előkészítésének...
Hátamra feküdtem. Most az előlapomat kötötte rá a Barátság kőolajvezetékre, majd széttolva lábaimat, zárt lábakkal becsusszant közém... Félszemű a lábai között siklott és sikongatott minden mozdulatra és ezt tettem én is hörgésközeliben. Van ennek a sok olajnak értelme, nyugtáztam magamban, két homorítás között...
Majd én zártam lábaimat és Ühümmmke csusszant szélesbe, ami a prütykölés két főszereplőjének elég közeli ismerkedését jelentette, kívülről persze... Jó, bevallom, szűköltem már erősen és nyomtam magam mindenhová ahová lehetett...
Nem számítottam arra, hogy Ühümmmke tőlem fog lázba jönni és nem is tette. Hisz érthető, én sem jönnék lázba egy olajban tocsogó szőrös mellkastól, akin először landoltam életemben, de meg kell mondjam, a tökéletes érzés illúzióját már csak ezzel tudta volna emelni Ühümmmke, saját élvezetével!
Szemeimben kegyelemért könyörgés... Adél felismeri, és elindul, hogy pontot tegyen rám!

Oldalhelyezkedés, háttal nekem, de a tükörből látok mindent... Gondos méretvétel nyelvével és igen! Finom kézi játék kíséretében az egyszemű lényegi része eltűnik... Ühümmmke nem játszik túl bonyolult melódiát, de azt váratlan dallamrészletekkel bolondítja, extra nyögdécseléseket előcsalogatva. Sietségnek nyoma sincs...
Mindig eljön a pillanat, amikor a félszemű elsírja magát... Adél érezvén meghatottságomat, rágyorsított, ajka és keze a "na most mindent bele" akcióval, megríkatott... Az első könnycseppek érkezése előtt a kezével adta meg a kegyelemdöfést... A kóborló ZungaZinga fiatalokat száműzte, mindkettőnkről.
Itt egy nagyon kellemes meglepetés ért, Ühümmmke ismét rám telepedett, hozzám bújt és cirógatásomba kezdett... Utógondozás! :)
Ébredező tudatom megérdeklődte időben hogy is állunk, de volt még pár perc, hogy megbeszéljük, mi lenne, ha egyszer, szorosan egymás után kétszer mondanánk Ühümmmöt! Mindketten beleborzongtunk a gondolatra... :D
Fürdő, ahol megpróbáltam vegyszerekkel semlegesíteni az olajt. Öltözés, víz kedvesen kínálva, cipőmegtalálás...

Az alatt az egy perc alatt, amíg a fürdőszoba rendbetételére távozott, az asztalra téve, az ajándék mellé. Nem mutatott érdeklődést irányába, végig ott láttam (csak ezt figyeltem!! ;))

Ha valaki azt gondolja az Ühümmmkézéssel gúnyolódnék, valamifajta rosszallásomat fejezném ki, az rossz úton jár! Tény, szeretem a massz közbeni beszélgetést, ott, ahol annak helye van, de itt most az is tény, hogy oda voltam az ühümmmjeitől!
Tudom, röhejesen hangzik, de most szíves örömest "beáldoztam" az ismerkedős beszélgetést Adél ühümmmjeire! Azzal a fergetegesen kedves mosollyal ühümmmözni, az tudomány! :)
Persze, biztos vagyok benne, hogy ennél sokkal több van benne, de annyira szerettem az első perctől az ühümmmjeit, hogy biztos ráérzett, nekem ma elég, ha csak ezt adja!
Köszönöm Adél! Mosolygok, ha rád gondolok! :)

Ja! Ajánlom mindazoknak, akik meg tudnak őrülni egy olajban tocsogós, lihegős, lábközé szorított vonaglásért, a prütykölés közeli érzésért és nem vesztik el fejüket, hogy egymással farkasszemet néz yin és yang.