Aliz reagálása

Kedves Traki és tisztelt Nagyérdemű!

Az előbbinek köszönöm a beszámolót az utóbbiaknak pedig az olvasást!
Tudom mi lesz sokaknál a reakció erre az írásra: nem elég szaftos, nem elég részletes. Nem baj, majd én kicsit kerekítek még az írásodon. Bár a szaftosság elég távol áll tőlem, de a magam stílusában még hozzáteszek ezt-azt. Egyébként sem kell pornóregényeket írni (van aki már megtette ezt Traki kolléga előtt), és ha valaki ennyi kedvcsinálóból sem tudja eldönteni, hogy van-e kedve velem találkozni...nos, annak nem én vagyok az ideális masszőz.
Tudom kicsit sarkosan fogalmazok. Akik ismernek azok már megszokták, akik meg nem, azok pedig rendszerint meglepődnek, hisz ebben a miliőben ez nem szokásos. De én szeretek nem szokásos lenni.
Mikor láttam, hogy írtál rólam, először azt sem tudtam ki vagy, de olvasás közben rögtön rád ismertem. Többször találkoztunk már, de a beszámoló írása elkerült minket. Nem került szóba, nem propagáltam. Egyrészt mindig születik valamennyi ahhoz, hogy tudják létezem, másrészt pedig nem vagyok rászorulva, hogy kampányoljak magam mellett és a dicsfényben úszás sem szükséges a magabiztosságomhoz. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennék hálás annak aki veszi a fáradságot és ír. Hálás némi kritikával vegyítve. Tudom ettől a kritikus vénámtól nagyon sokan félnek. Ilyenkor mindig jót mosolygok. Nagyon sok itteni magasrangú vendég jár hozzám és amíg a másokkal való találkozást szívesen megörökítik addig a mi randijainkról hallgatnak. Többen már be is vallották, hogy félnek írni rólam, mert rettegnek a reagálásaimtól. Tényleg ilyen félelmetes lennék? Na jó, ilyen magas labdát nem adok senkinek, inkább átfogalmazom egy kicsit a kérdést: tényleg ennyire félelmetes az ha valaki a szokásos hízelgésen és kedveskedésen túl mer egy kicsit más húrokat pengetni? Mindenki döntse el maga, én pedig teszem ami jól esik.
Tisztában vagyok vele, hogy sokan tényleg szinte megközelíthetetlennek gondolnak és nem mernek belépni az oroszlán barlangjába. Olyan sok vicces sztorit hallottam már, hogy heteken/hónapokon keresztül készültek a velem való találkozásra és meglepően tapasztalták, hogy bizony túl lehet ám ezt élni. Én egy megfigyelő és sokat gondolkodó típus vagyok. Valaki eljön hozzám akkor bizony szeretem feltérképezni, megismerni, akár úgy, hogy elég személyes kérdéseket teszek fel, akár úgy, hogy kicsit kimozdítom a komfortzónájából, hogy tényleg meglássam a szerep és pózolás mögött a valódi személyiséget. Itt nem egy személytelen és érzések nélküli masszázst kap a vendég hanem egy nagyon is intim és a másikra koncentráló randit. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy én nem mindenkinek való vagyok. Nem is célom mindenkinek megfelelni. Talán ez a megfelelési kényszer nélküli hozzáállás az én sikerességem valódi kulcsa. Persze ezt bárki utánam csinálhatja, de igazából szinte senki nem meri. Nem baj. Ettől vagyok én nem szokásos és nagyon megosztó.
Egy-egy új, rólam született beszámolót a könnyen kitalálható marketing érték mellett még egy egészen más okból is szeretek. Mivel már rég elengedtem azt, hogy a reagálásokban a szokásos udvariassági köröket fussam így maradt az őszinte kitárulkozás. Olyanok ezek mint az ars poeticáim. És mint korábban írtam, hogy sokan megközelíthetetlennek tartanak így ezekből mégis egy árnyaltabb képet kapnak rólam. Én egy elég távolságtartó ember vagyok, de mindezt rendkívül kommunikatívan teszem. Mikor ma megláttam, hogy írt rólam Traki barátunk akkor az volt az első reakcióm, hogy egy rendkívül vidám és szellemes reagálás fogja ezt követni. Viszont most épp egy kicsit rendhagyó és hányattatott élethelyzetben vagyok így a sziporkázás és bohóckodás elmaradt. Masszázs alatt persze, hogy a legjobb formámat hozom, mivel a vendég elvarázsolódni jön, de itt most valahogy nem tudtam/akartam másmilyen lenni. Ez a munka nekem sok támogatást és pozitív visszajelzést ad, amiből sokat tudok töltődni. Tehát ha ez a mostani írásom kissé csalódás másoknak, mert kissé keserédes és nem elég szórakoztató...sajnálom.
Hogy egy klasszikust idézzek: kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a mienk. Ez a reaglás pedig az enyém.


Köszönöm az írást és várlak vissza!

Aliz

Ui: Majdnem elfelejtettem megjegyezni, hogy a kolléga mikor nálam járt épp előtte voltam egy egyhetes kényszerpihenőn mert megerőltettem a karomat és pihentetnem kellet. Ő azok között volt akikkel újra próbáltam visszakerülni a körforgásba és fokozatosan terhelést adni a kezeimnek. Mára már meggyógyultam teljesen, de nála még nem voltam százszázalékos. Persze ezt neki is említettem, nem szeretek zsákbamacskát árulni.

Egyeztetés:

Megközelítés:

Helyszín:

Lány külseje:

Erotikus masszázs:

Levezetés:

Elszámolás:

Összkép: