SMS-ben egyeztettünk gondosan időpontot, majd annak rendje és módja szerint az utolsó pillanatban be is ütött krach és kénytelen voltam lefújni a találkozót. Mara megértően kezelte a problémát, az elvesztegetett idejéért felajánlott kárpótlást kedvesen elhárította. Másodjára már szerencsésebb voltam, igaz újfent egy óra haladékot kellet kérjek, de ezt már sikerült abszolválnom. Ilyen előzmények után ajtónyitást követően egy némileg morcos tekintetű Marára számítottam, de akkor még nem tudtam, hogy Mara egy ritka genetikai rendellenesség következtében egyszerűen képtelen morcos lenni.

A helyszínt Mara az őt jellemző visszafogott tapintattal a kéjben eltunyult vendégkör érdekeit maximálisan szem előtt tartva választotta meg. A Széll Kálmán tértől pár perc sétára található belbudai társasház földszinti lakása az utcaajtó nyílása után zavaró lépcsőfokok nélkül, kb három lépés megtételével legyűrhető, és aki még ettől is szívdobogást és nehézlégzést kap, az -egy gyors tusolást követően- rögtön vízszintbe is helyezheti magát a hangulatosra hangolt szoba tatamiján.
Parkolásról nem tudok érdemben nyilatkozni, mivel évek óta nem elég stabil az idegrendszerem, hogy Budapesten autóval közlekedjem, de BKV-val elég könnyen és gyorsan megközelíthető.

Mindig is lenyűgöztek azon férfitársaim beszámolói, akik rettenthetetlen objektivitással képesek szemügyre vételezni a zuhanyban fellelhető tusfürdőflakonok számát, típusát és illataromáját, valamint hosszasan értekezni a csempe színárnyalatairól, de könyörgöm, ki a fenét érdekel a fürdőszoba meg a szanitér, amikor a szomszédban épp egy kedvesen mosolygó, minden jel szerint istennő vár arra, hogy lágy meditatív zene díszkíséretében a mennyekbe röpítsen? De hogy ne térjek ki a kérdés elől egészen: a fürdő amúgy teljesen korrekt. Baszoba Maránál nincs, csak a Mennyország tornáca.

Nehéz helyzetbe kerül a krónikás midőn Mara szépségéről kellene hűen számot adnia. Vajh hogyan verbalizálható a kora tavaszi napsütés cirógatásának melege az arcon vagy az eső áztatta mező füveinek illata, mert éppen ez, az élet apró és elemi érzeteinek öröme csap ki Marából. Szeme fény, mosolya gyógyír, melle Playmate-ekét megszégyenítő, bőre selymes és tiszta. Külső szépségéhez mérhető belső szépsége is, természeténél fogva kedves, szelíd, a te örömöd az ő öröme. Mindazonáltal kicsit zárkózott, csak annyit beszél, annyira nyílik meg, amennyire feltétlenül muszáj, megőrzi magát a titokzatosság biztonságos távolában, szóval aki a csevejgő társalkodónőt is keresi a masszőrben, annak nem feltétlenül fog bejönni. Masszírozás közben pont annyit mutat a testéből, mely elegendő teret hagy a fantázia szükségleteinek, csak sejted a tökéletest, bár szemmel nem láthatod. A szituációból szükségszerűen fakadót meghaladó intimitást inkább kerüli.
A képeken ő van, bár szeme nem annyira zöld, mint az afgán lányé, de különleges metszésű és kéken is van benne varázs.

A keze izmos, de finom, masszázs közben alternálva használja őket, így a kezelésbe vett delikvens bőre és izomzata (esetleg hájrétege) gyakorlatilag folyamatos taktilis szőnyegbombázásnak van kitéve, ami meglehetősen jó érzés, hamar ellazít és kellemes bódultságba ernyeszt. Pillanatnyi szünet nélkül folytatja a masszírozást akár órákon keresztül is, ami számomra hihetetlen és csodálatra méltó álló ( és térdelő)képességről tesz tanúbizonyságot. Nagy kár, hogy hason fekve, tükrök híján a telhetetlen emberfia mindeközben semmit nem láthat jótevője átlagon felüli földi porhüvelyéből. De hát az élet nem habostorta. (Na jó, Marával azért az.) Már igyekszem kifejleszteni a harmadik szemem, melyet unortodox módon a tarkómon kívánok elhelyezni.

Mara kényeztetésének egyetlen fő szabálya van: csak ő csinálhat mindent, te kizárólag élvezhetsz. Lehet, hogy számosan vannak, akik szívesen lenyelnék ezt a békát, de valójában igen kínzó tud lenni, hogy mikor hullámvasút-szerűen csúcsra járatja benned a gyönyört közben folyamatosan küzdened kell a késztetéssel, hogy megsimogasd vagy megöleld gyönyöröd forrását. Ilyenkor pipa vagy Marára, most mér csinálja ezt velem???
Szóval hanyatt fordulás után végképp elégtelenné válnak a szavak, mikor imára kulcsolja a kezét a farkadon, nincs többé kétség, hogy érted szóló könyörgése hamarosan meghallgatásra talál, lassan, időt nem kímélve, a gyönyör máglyarakásán égetve bűnös lelkedet fokozatosan juttat el a megtisztulásig, egy gregorián ének tökéletes harmóniáit játssza hangszereden, mikor magadhoz térsz, arra eszmélsz, hogy kíméletlenül eltüzijátékoztad agyad utolsó endorfin molekuláját is... Ekkor Mara, látván, hogy immár végedet járod, mint egy szigorú, de jóságos anya, betakargat, megitat egy pohár vízzel és rádparancsol, hogy most aztán pihenj végre egy kicsit.

Extrákat nem vállal, de ha végigcsináljátok az alapprogramot, nem marad hiányérzet benned extrák iránt, Mara maga az extra. Az elszámolás teljesen korrekt. Az elvállalt időtartamot inkább megtoldja, mint kurtítja.

Na igen, a távozás. Szembesülés az első kellemetlen pillanattal Maránál, mikor beteljesül a buddhizmus örök tézise, hogy öröm és szenvedés egyazon időben, egyazon ágról fakad, a boldogság óhatatlan fájdalmat szül. Az elválás fájdalmát Mara egy búcsúöleléssel és puszival igyekszik enyhíteni, közben érzem, hogy a jövőben még minél többször szeretném újraélni ezt a fájdalmat.