VTR-en történt. Ennyi. Megadtam az időpontot, ő elfogadta. És mentem. Telefonon nem is beszéltünk.

Csúcsidőben az 1-es villamos javasolt. Egyébként a parkolás fizetős, de lehet találni helyet.

Új építésű ház lifttel, melyben az útirány mindig csak egyenesen előre! Bent keskeny előtérből nyílnak a szobák, a fürdő és valami egyéb térrész, ami függönnyel van leválasztva. Ez amolyan közösségi helyiségnek tűnt, ahol a holt időkben a társasági élet zajlik. Kaptam vizet és tiszta törülközőt érkezéskor, majd egy másik tisztát távozás előtt (első a higiénia!!) A fürdőben kád, gyengécske függönnyel, vagy 10 féle fekete tusfürdő és egy Baba, de már alig volt benne (a sok idejáró papa mind a Babát szereti?) Továbbá szájvíz található 4 féle típusban, valamint porcelán pohárka 2 db.

Már találkoztunk, de régen, 1 éve, és izgultam, hogy mi lesz. Vajon emlékszik-e még rám? Mosolya mit sem változott. Hiába húzza el a sötétítést, ha mosolyog, rögtön fényárba borul a szoba. Lénye sugárzó, örökmozgó, életteli. Teste pedig a leg- asszonyosan -nőiesebb gyönyörű test, amit csak el tudtok képzelni. Azaz, hogy eddig én el sem tudtam elképzelni, csak most, hogy láttam, most már tudom. Egészségtől kicsattanó, arányosan domborodó, vagy, hogy tudományosan fejezzem ki magam: a biogeometria csodája. Csak nem érdemes így szétcincálni, lénye, teste, mosolya... Kedves és döglesztő, úgy, ahogy van.

A MÉZKIRÁLYNŐ CSUPRA
Hétköznapi ismeretségként indult, még a masszázs-éra idején. Aztán kissé nehezen, de nyomon követtem változásait (név, helyszín, telefon, kategória…) Szerencsére nem vesztettem szem elől, pedig teljes átalakuláson (metamorphosis) ment át. És szerencsére – minden átalakulása ellenére – mit sem változott!
…Megérkeztem az ajtóhoz. Izgultam kicsit, de már nyílt is. Beléptem, megfordultam, és lám… ő volt az. Fürdőköpenyben fogadott. Vajon megismert? Eleinte kisfiús zavaromban nem nagyon nézegettem, hogy hogy áll rajta a fürdőköpeny. De hamar kiderült, hogy megismert, örömmel fogadott, és ekkor pedig már ezért nem tudtam úgy igazából jól megnézegetni azt a köpenyt. Csak távozásomkor – mikor visszavette és kikísért az ajtóig – döbbentem rá, milyen csodálatos alakja van ennek a köpenynek! Elfogott a sárga irigység! Hogy lehet ennyire jó dolga egy ilyen hétköznapi ruhának, szorosan körbeöleli, egyszerre, egy időben Nancyy valamennyi négyzetcentiméterét. Minden oldalról hozzá simul és minden oldalról hozzá dörgölőzik. Ezt kellene tennem nekem is!! – gondoltam rá, miközben már talpig felöltözve :( épp léptem ki a folyosóra. Na de majd legközelebb!! Bele fogok bújni a köpeny bőrébe!
De ne szaladjunk annyira előre! Fürdés után visszajöttem, ő kiment gyorsan feltakarítani utánam a disznóólat, amit hagytam a fürdőben. Végre megjött és rögtön kérdezte: kezdhetjük egy masszázzsal? OK. Ekkor vette le a fürdőköpenyt és ekkor éreztem – életemben először –, hogy most vége... Hirtelen nem kaptam levegőt, szabályosan fuldokoltam... A köpeny alatt egy tanga volt, a tanga alatt pedig... Hát ezért nem kaptam levegőt... Egész pontosan, hogy a tanga alatt mi volt, azt elvileg nem láttam, de hát ha egy 3D testre rajzolok egy 2D vonalat, attól még látom a 3D testet. Igazi geometriai csoda volt! Valódi térbeli test:) 3D-s szemüveg nélkül!!
Így hát masszázzsal indultunk, először hason fekve, tetőtől talpig, kellemes, nem sportos, erotikus… Aztán fordítottunk, jöttem én! Ő hasra fordult, én meg masszíroztam…, de nem tudom, mi lehetett velem, ennyire bevadultam volna?, a trapeziushoz érve Nancyy fel-felnyökkent. Bár nem mondta, csak miután kérdeztem. Fájt. Igyekeztem hát leheletfinoman folytatni. Azért persze - haladva lefelé - neki lehet bátorodni. Tudjátok, azon a vidéken, ahol a tanga takarta a kilátást. Szóval ott már lelkesen belelendültem újra.
Miután elkészültem, visszarendeződtünk, hogy jöjjön végre a… nem, még nem a MÉZES, ez még csak az olajos… jöjjön végre a csúszka! Ja igen. Szólnom kellett volna, hogy mikor került le a tanga. Amúgy sem nagyon lehetett észrevenni, de bamba hangya létemre valahogy ezekről a ruhamegszabadulós jelenetekről mindig lemaradok. Olyan gyorsan történt már megint, hogy lassítva sem tudom magam előtt lepergetni. Nagy kár érte!! Vagy fürdés után már rögtön, vagy miután hasra feküdt és átengedte nekem a terepet. De lényegtelen, mi már a csúszkánál tartunk. A cicis változatról van szó. Bizony-bizony a cicik érintésének minden mozzanatát szerettem volna videorögzíteni hangya-agyamban, ezért félig fekve, félig ülve igyekeztem feljebb húzni magam, hogy lássam, mi is történik ott velem, a harangok között. „Nyugodtan lazítsd el magad, és hunyd be a szemed.” -szólt ő. Egy okos uralkodó nem vár lehetetlent az alattvalójától, mert ha kiderül, hogy nem teljesíthető, még úgy tűnhet, hogy nem elég erőskezű az uralkodó. Hátradőltem, hogy ellazítsam magam, de így csak a plafont láttam… Aztán becsuktam a szemem, így lelki szemeim előtt láttam ugyan, de ez nem az igazi… Közben egyértelművé vált , hogy ez az ellazulás dolog, ez már nem igazán fog nekem összejönni... ;)
És itt most meg kell állnom egy pillanatra. Az elkövetkezendő másodpercek miatt akkor úgy éreztem, bár meg se születtem volna, bár ki se keltem volna a petéből, maradtam volna a hangyánál is kisebb hangya ivadék. Az ellazultatási kísérlet ugyanis nem járt eredménnyel, aminek látható, tapintható – még Nancyy harangjaival is jól kitapintható – jele volt. És ahogy kitapintott, rögtön szóvá is tette: Sajnálom, de az átlagnál nagyobb méretet nem tudok vállalni. Hogyan?? Átlagosnál nagyobb? De hát mindig is ekkora volt. Pont akkora, amekkorának lennie kell, nem kisebb és nem nagyobb... "Rajta van az adatlapomon: Óriásit nem fogadok be.”
A befogadás az egyik legnagyobb kegy, mit egy Királynő csak gyakorolhat. Ezért már-már kegyvesztettnek éreztem magam. "A mai férfiak nem ekkorák…" – szólt a Királynő, látva hitetlenkedésem. Hát szép – gondoltam magamban. Mi is vagyok én őfelsége szemében? Sem nem mai, sem nem férfi... Egy apró hangya… egy nagy rézágyúval...
Nem mertem ellenkezni egy királynővel, de arra gondoltam, na akkor most van itt az ideje, jöjjön végre a MÉZES!! Perdült-fordult, vízszintesbe helyezte magát... 69? De hát azt nem így kell... Újra perdült-fordult és valahogy a végén csak kirajzolódott a mágikus 69.
Lassan egyre közeledtek felém, arcomat lágyan közrefogták combjai (huhhh, ha csak rágondolok, most is beleremegek és kiesik a toll a kezemből), szóval Nancyy, a királynő finom sonkái ott súrolták arcomat, közrefogtak és betakartak, védőpalástként óvtak a külvilág minden nyűgétől. Nyugalom áradt szét bennem, valami leírhatatlan biztonságérzés. És ajkaimon végre ott éreztem ajkait. Igen, Ő volt az, személyesen: Puncyy, a Mézkirálynő csupra!
Hányszor olvastam már: „Nyald meg a mézest!” És most végre szemtől szemben, teljes életnagyságban Vele!
...Puncyy és a hangya szenvedélyesen csókolták egymást. Nosza neki, a szerelmes hangya fülig belemártotta szájszervét a mézes csuporba = fülig szerelmes lett:) Aztán megint összefonódtak ajkaik. Hol így, hol úgy időztek még jó darabig. Mézkirálynő és a hangya... Halkan, de intenzíven nyalták egymás mézesét…
Nancyy aztán egyszer csak megszólalt: „Ne tartsd vissza magad, mert a végén még nem mész el.” Haha, hisz épp ez minden vágyam!! Maradni még! Annyira édes ez a mézes! De tudjátok, egy királynőnek mindig igaza van, ellenszegülni botorság. Néhány apró lépéssel ugyan sikerült visszatartanom őt, de végül beteljesült az akarata… és elmentem.
"Mmmmm" - szólt ekkor úrnőm.
???
"Mmmmmmm" - szólt újra, majd szedelődzködött és kiszaladt. Én meg csak pihegtem ott, bypass állapotban néztem a mennyezetet a sötétben. Percek teltek el, míg elindult kis agyamban a miniatűr szótárprogram és végre felfogtam, mit jelent magyarra fordítva: mmmmm. Mmmmindjárt jövök… Mmmmegyek a fürdőbe. Ezt jelenti.
Szomorú dolog, az öltözködés, búcsúzkodás engem mindig lehangol. Valamit tennem kellene már ellene… Nézd a pozitív oldalát a dolgoknak! - gondoltam magamban.
Rolls-Royce, Trabant vagy Caterpillar! Nem mindegy? Csak haladjunk az úton! Hisz Úrnőmmel való kapcsolatom a rejtett lehetőségek kiapadhatatlan MÉZES tárháza!
Kiléptem a kapun, megtaláltam a járgányt, indítottam a gyújtógyertyát. A hernyótalpas elindult, maga után húzva a veretes rézágyút, s ahogy elindultam, egyre erősödő zeneszó ütötte meg fülemet (the Cure: The Caterpillar). Táncoló csapat közeledett, volt köztük csúszó-mászó hernyó és könnyed pillangó..., egy kiskakas, QQri qúúú harsogta a világba..., egy kisoroszlán, bőgése messzire zengett a tavaszi éteren..., és nini, Epona is köztük volt, ő is ropta a táncot ezerrel :)... aztán ott volt a király bronzmása, egy darabig rezzenéstelen arccal hallgatta a zeneszót, a szeme sarkában azonban ott izzott a tűz... aztán egyszer csak nem bírta tovább, nagy robajjal lelépett talapzatáról és önfeledt mosollyal az arcán ő is beállt a táncoló kavalkádba. Olyan hévvel ropta, hogy leesett a korona a fejéről és elgurult. Több sem kellett, egy négyéves forma fiúcska szemfülesen azonnal ott termett, elkapta a guruló koronát és büszkén vitte vissza a királynak. Felnézett rá és nyújtotta feléje. "Köszönöm fiam" – csak ennyit mondott a király... és a tömeg vidáman táncolt tovább...
Már előre látom, lesznek, akik majd hosszúnak, vagy túl kalandosnak találják a beszámolót. „Nekem ez túl bonyolult…, nekem ez túl sok…” – mondják majd. Pedig minden relatív! Lehet, hogy 2-3 perc olvasni sok, az viszont bizonyos, hogy 1 óra Nancyyvel és Puncyyval édes kevés :(

„Gyere édes, nyald meg a mézest!”
Egy életem, egy halálom, felségedet szolgálom! Ugye hozhatom a rézveretű mézágyúmat? ;)

Nem volt. Már a gondolat is hamis. Hány dioptriás kontaktlencséd van, hogy így látod a világot?
Kölcsönös ajándékozás volt. Mindenki azt adta, amiről úgy gondolta, hogy a másik kedvében jár vele.

Ha festő lennék, inkább festeném őt fürdőköpenyben, mint másokat aktként.
Ha volt változás az eltelt egy év alatt, hát az nagyon pozitív volt. Lélegzetelállító! Szó szerint!
Ahogy már mondtam: kedves és döglesztő, úgy, egyben, ahogy van.
Sajnos itt nincs ilyen kategória, de nekem van. Lett egy királynőm...