Bogit telefonon kerestem, kedves hangja visszafogott kommunikációs stílussal párosult, nekem ez szimpatikus volt. Könnyen elértem, nem volt ezzel semmi gond, az egyeztetés gördülékeny volt.

A megközelítés egyszerű, a parkolásról meg azt tudom mondani, hogy nekem úgy tűnt nem csak akkor, amikor ott voltam, hanem máskor is van szabad hely. Szerencsére nem a “Kondorosi lakópark” egyik épülete (oda én nem megyek, diszkréció alacsony foka miatt = mindenki sejti, hogy hova megyek, annyian rendelnek ott), hanem, attól ugyan nem nagyon messze, egy átlagos panel. BKV közel, tehát ebből a szempontból is ideális, persze kicsit távolabb a kerület, és a úgy általában Budapest, központi részeitől.

A lakás egy tipikus panel lakás, de rendesen karbantartva. Alapvetően tiszta, nem legmodernebb berendezéssel, de ez engem egy percet sem zavart. A fürdőszoba is panel méret, de teljesen ok, amire szükség van, az minden van, jó a törölköző is és volt elég tusfürdő is. (Bár én mindig a szagtalant hiányolom, ilyet itt sem találtam.) A legfontosabb helyszín egy nagyobb szoba, széles ággyal, kellemes félhomállyal.

Bogi szép lány, nem “bombanő”, de ez számomra amúgy sem szempont (sőt néha kizáró ok, mert rátartisággal is együtt járhat). Valóban vörös és tényleg fehérbőrű, nem nádszálvékony, szélesebbb csípővel, szép telt keblekkel megáldott teremtés. Utóbbi alakja, ha nem is perfekt, de teljesen Ok. Lenge, sötét ruhában fogadott, ami egyébként jól állt neki.

Az előzmények, a látvány, a helyszín tulajdonképpen azt vetítette előre, hogy minden Ok lesz, ez azonban egyáltalán nem volt így. Bogi érkezésem után viszonylag gyorsan a fürdőbe tessékelt, amivel persze nincs gond, de az egészet elég hűvösen, kissé unottan kommunikálta. Ez már nem volt jó előjel. Mikor kijöttem a fürdőszobából, ő egy másik helyiségből (talán a konyha lehetett) jött ki, ahol barátnőivel (de lehet, hogy csak eggyel) nevetgélt, még amikor jött mosolygott, majd nálam ezt a jókedvet már egyáltalán nem folytatta. Ez csak azért érdekes, mert akkor úgy tűnik nem arról volt szó, hogy rossz a kedve úgy általában, mert ilyen van, el is tudom fogadni. Ez a mosolygás mentes, kissé faarcú stílus már kezdett jobban zavarni, de ezzel még nem volt vége ugyanis azzal folytatódott, hogy nem nagyon ment a kommunikáció, mindent nekem kellett “javasolni”. Olyan volt az egész hangulat, hogy neki tulajdonképpen tök mindegy, akármi is van, csináljuk, aztán kész. Semmi beleélés, semmi jópofizás, nem azért vagyunk itt. Színészkedni egyáltalán nem tudott, ezt amúgy becsülöm benne. Arra nekem nincs szükségem. Megfordult a fejemben, hogy elmegyek, de végül nem tettem, meg persze fölülkerekedtek az ösztönök. De abszolút nem úgy távoztam, mint aki szívesen visszagondol az egészre. Sajnáltam, hogy így alakult. Én teljes mértékig udvarias és kedves voltam, nem kértem tőle semmi különlegest, ami ne lett volna az adatlapján. (Sőt, alig valamit azokból.) Ettől még lehet, hogy valami miatt épp akkor nem jöttem be neki, de akkor jobb lett volna, ha azt mondja, hogy inkább hagyjuk. Nekem az is rendben lett volna...

Rendben ment, a végén.

Hát... A helyszín ok, a fogadtatás közepes, vagy mondjuk úgy hogy igen csak visszafogott, az action pedig a “megvolt” kategória alsó harmadában valahol. Bogival nehéz kommunikálni, inkább úgy tűnik, hogy számára ez az egész minimum semleges, ha nem unalmas. Tessék-lássék megcsinálja azt amit mondanak neki, de abban nincs vagy nem nagyon van köszönet. Nekem nagy csalódás volt, pedig jókedvűen, nyitottan mentem hozzá. Szerintem ő ezt az egészet nem élvezi egy picit se. Legalábbis nálam így jött le. Remélem csak rossz napja volt és remélem másnak jobb élményei lesznek. Sajnálom, de ez volt.