"Ajánlás: elsősorban KSPISTI, TOZO és BERTHIER kollégáknak, akik nélkül nem lenne ilyen színes ez az oldal… Második elsősorban pedig mindazon kollégáknak, akiket véletlenül kihagytam a fenti felsorolásból, s akik azzal a tisztelettel állnak a hirdető lányokhoz, mint amelyet e Triumvirátus írásaiból megismerhettünk…"

Egy hónappal ezelőtti randinkon azzal váltunk el egymástól Alisával, hogy július elején újra találkozunk, ha a nyár nem csábít el minket egymástól messzebbi területekre. Alisát eddig hétköznapokon, esti órákban kerestem fel, de mivel hirdetett szombaton is, nekem pedig szabaddá vált július első szombat délelőttje, hát rácsörögtem a hét közepén, mit szólna velem egy napindító légyottra. Az időpont mindkettőnknek megfelelt, így a továbbiakban az azóta eltelt időben történtekről, valamint a nyári tervekről cseverésztünk. Péntek este egy sms-ben megerősítettem szándékomat, s egyben megkértem Alisát, hogy a múltkorihoz hasonlóan most is fogadhatna engem egy kényelmes, köznapi viseletben, amelyet – örömömre – akceptált.

A nyári felújításokkal „megszabdalt” tömegközlekedés megviccelt a randi hétvégéjén, de szerencsére pozitívan: már a helyszíntől némileg ugyan távolabb lévő, nagy közlekedési csomóponthoz értem fél órával az időpont előtt. Így a maradék távot sétálva tettem meg, amely különösen jól esett, igaz, akkor arra nem gondoltam, hogy a késő délelőtti erős napsütésben jól leizzadva érkezem majd meg…
A XIII. kerületi lakás tehát könnyen megközelíthető, normál esetben a Duna Pláza környékét kell betájolni. A parkolás azonban már jelenthet némi gondot, lévén nagyon kevés hely van a társasház környékén ilyen célból kialakítva, és több építkezés is van folyamatban a környéken. Maximum számítani kell egy kis sétára az autó leparkolása után…
A megerősítő sms-emre írt válaszában Alisa jelezte, hogy ugyanabban a háztömbben, de egy másik lakásban kell felkeresnem, amelynek az üzenetben leírt fura számozása a helyszínen teljesen egyértelművé és eltéveszthetetlenné vált.

A lakás a Marina Part egyik új építésű tömbjében, az építkezések ellenére is csendes, nyugodt, elegáns környéken található, az előző találkozónkhoz képest mindössze egy lépcsőházzal kellett tovább mennem. A kapuhoz érve felhívtam a Kisasszonyt, megkapva a szobaszámot, a lift röpített a fölső emeletek egyikére. A liftből kilépve már eltéveszthetetlen az ajtó, amely közeledtemre hangtalanul kinyílt…
A randi helyszíne visszavonhatatlanul a legjobb lakás, ahol eddig jártam, pillanatok alatt elképesztett: vadonatúj, tágas, világos, tiszta, rendezett, s jól berendezett. A belépéskor egy szűknek tűnő kis előtér fogad, ahol a cipőt és (majd később) a melegebb ruházatot egy előszobabútor fogadja. Jobbra elfordulva előtűnik a táncparkettnyi méretű amerikai konyhás nappali (a konyharész ízlésesen megbújik az előtér takarásában), amely egyben a hancúrszoba is. A szoba mértani közepén lévő fehér dohányzóasztalra már ki voltak készítve a randi kellékek; a közvetlenül mellette lévő széles, kétszemélyes heverő a fal mellé tolva áll az élmények szolgálatában; felette a falon egy szép, európai történelmi vidéket ábrázoló közepes méretű festmény, amely helyszínen volt szerencsém évekkel ezelőtt megfordulni. A szoba megvilágítását, a szobát az erkélytől elválasztó teljes üvegfelület biztosítja, diszkrét vörös sötétítő függöny takarásával. Valahonnan Alisa ízlését tükröző fiatalos, mai zene szólt, de most kevésbé a ritmusosabb zenék, hanem a nyári meleghez illő andalító melódiák (bár kedves Alisa, ha elfogadod, a következő randin én szeretném prezentálni Neked, hogy igazándiból milyen zenére indulnak be az „öregek” :-))). A nappali közepén bal irányban, az ággyal szemben nyílik egy kis előtérből a fürdőszoba, mellette pedig a külön bejáratú illemhelyiség. A fürdőszoba tágas, modern kádas zuhanyzóval, mosdóval, nagy méretű tükörrel felszerelt. A zuhanyzóba belépve egy erre kialakított mélyedésben sorakoztak a tusfürdők, a mosdón előkészítve a szájhigiénia hozzávalói; a zsírúj zuhanyrózsa pedig kisebbfajta monszunként tökéletesen lezáporozta rólam a séta izzadtságát.

Alisát először könnyed nyári ruhában: laza fehér pólóban és a térdeit már nem takaró, szürkés mintájú fodros szoknyában pillantottam meg, lábain világos sportpapucsot viselt. Ahogy megbeszéltük. Az üdvözlés után kezünket el nem engedve megpörgettem párszor, kacéran illegette-billegette magát, majd a dicsérő szavaimra felhúzta a szoknyáját: „Nincsen rajtam bugyi!” Na, itt vesztem el először…
Frissítőt nyújtva a kezembe Alisa körbevezetett a lakásban, majd az ágyon foglalt helyet, beszélgetve, míg én az odakészített székre pakoltam le ruháimat meglehetős gyorsasággal. Most nem kívántam időt fecsérelni a közös vetkőzésre (az megvolt a múltkor), hiszen a szoknya alatti látvány óta félárbócon álltam, a kezembe nyomott kellemes tapintású és illatú nagy fehér türcsivel belibbentem a fürdőszobába, amelynek ajtaja előtt mosollyal az arcomon elhaladtam azok a fotóin is szereplő bizonyos piros magas sarkú cipellőcskék mellett.
Mire végeztem a higiénia rendbetételével, Alisáról is lekerültek a felesleges cafrangok, s kezével a fejét támasztva, oldalt fekve várt rám az ágyon. Nekem Alisa az álomlány, mindig is az ilyen alkatú és ilyen arcú lányok tetszettek a legjobban. S ahogy öregszem, még inkább kivételes privilégiumot jelent egy huszonéves, filigrán alkatú, feszes testű hölggyel együtt lenni. De az még nagyszerűbb érzés, hogy e számomra 100 %-ig tökéletes külsejű lány viselkedésében, belső értékeiben is megtaláltam azt a „vonzó erőt”, amelyért igazán csak megéri Őt sokadjára is felkeresnem.

Viszont, hogy eleget tegyek e fejezet kívánalmainak, következzék egy rövid leírás Alisáról. Ha egy pillanatra megállítom az időt, most is itt van előttem e gyönyörű lány teljes valójában. Barna hosszú haja lófarokba feltűzve, enyhén nyújtva kislányos arcán, amelyet az ízléses smink tesz éretté: a szemek feketével való kihúzása még folytatódott az arcon, a matt hatású alapozó mellett a lágy tónusú szemfestékre lettem figyelmes; aztán mit sem törődve mindezekkel, mélyen belemerítkeztem azokba a Csodaországot jelentő zöld szemekbe. Poénból szexisen pislogtattam is párszor Alisát, karjaimban tartva, megsimítva szép vékony, kecses nyakát, miközben a körzővel alkotott gömbölyű mellek a plafon felé meredeztek. Alisa finom bőre a nyári nap cirógatta buja színben tündökölt, érintése vonzotta magához kezeimet, miközben a köldöktájékot elhagyva a csípő vonalán haladtam végig. A szépen kiemelkedő tinis punci látványa már a szoknyalibbentés óta beleégett a retinámba: még az összezárt lábak ellenére is jól látható virgonc kisajkakat is kénytelen voltam a kezeimmel is leellenőrizni: tényleg a valóság-e az, amelybe már percek óta belezuhantam?

Ha egy kicsit elkalandozom „Alice Csodaországával”, nyugodtan írhattok ismét a fejem elcsavarásáról; elismerem, igazatok lesz…
Alig tudom pontosan felidézni magamban randink e fejezetbe illő részleteit, azért megpróbálom összefoglalni a lényeget, azzal az elöljáró gondolattal kísérve, hogy a valóságban Alisával való együttlétünk nem volt ennyire összefüggésszerűen levezetve: az erotikus élvezeteinket átitatta a humor, sóhajainkat megszakította a nevetés (Alisa drága, lehet, hogy túl is toltuk a viccelődést?). Tehát következzék egy kivonat az életem egyik legjobb, legvidámabb randijáról, amely – sajnálom előre is – meg sem fogja közelíteni azon a szombat délelőttön átélteket…

Az előjátékunk alig kezdődött el – Alisa finom ajkait ízlelgetve simogattam a falon nyugvó, térdben behajlított bal lábát, gyengéden meg-megérintve a puncit – mikor valahogy az egész ténykedésünk átalakult amolyan pornó-paródiává, amikor is nevetgélés közepette a filmekből kölcsönzött, jellemző mozdulatokat utánoztunk, épp ami eszünkbe jutott; kezdve a kinyújtott nyelves csókolózástól, a mellek vadító markolászásáig, mindezeket olyan verbális kifejezésekkel kísérve, amelyektől még Kovi is vigyorogva hajította volna a sarokba a kezében lévő forgatókönyvet. Eddig semelyik lánynál nem pontoztam, de most kénytelen leszek a pornós feelinget is osztályozni. A komolyságunkat aznapra már majdnem végleg elveszítettük, még az aktus során is alig sikerült valamit belőle visszanyernünk.
Mindezek ellenére azért persze a főszerep az erotikáé maradt, a szobában is érezhető izzasztóan fülledt nyári meleg bennünk is éreztette hatását: Alisával szorosan összefonódva csókolózás közben simiztük egymás hátát oldalsó fekvésben, egészen a fenekünkig, majd mikor a lányt hátára fordítva fel akartam csavarni a tűzerőt, meglepődve láttam a csillogó nedvességet Alisa vénuszdombján, ami a teljes készre állásomat jelezte. Nem akartam sietni: lassacskán lejjebb és lejjebb helyezkedve – nem hagyva ki közben a mellbimbók szájjal izgatását – a szemem elé tárult a kedvenc Virágos Kertem. Most sem tudtam megállni, hogy pár másodpercig ne gyönyörködjem benne, ne szívjam be finom illatát, mielőtt nyelvemmel megízlelném a nektárt: a kitüremkedő, de keskeny nagyajkak által közrefogott gyönyörű résben, amely egyre sötétebb tónusú rózsaszínben pompázott.

Alisa kényelembe helyezte magát, a szokása szerint mindkét párnát a feje alá helyezve, amolyan félig ülő helyzetben, a szemkontaktust is tartva, átadta érzéki testét a kényeztetésemnek. Először csak gyengéden végig nyalintottam a vénuszdombot, aztán a combbelsőt követően a nagyajkakat jártam körbe a gát érintésével. A közepébe csapva a dolgoknak megjöttek Alisa első sóhajai is; már többször írtam erről, de most sem tudtam betelni a látvánnyal és a mézédes nedűvel, reméltem is, hogy jó sokáig nyalakodhatom. Ami úgy is történt, Alisa testében ezúttal lassabb ütemben fokozódott az élvezet, ténykedésem közben néztem az arcát, a félig lehunyt szempillák közötti csillogó fénypontokat keresve, csak egy-egy mosoly, vagy egy dicsérő szó erejéig tartottam szünetet. A kisajkak bőven ontották a nedvüket, nyelvemet alulról vezetve a hüvelybe is bedugtam, majd a lassacskán megkeményedő, hihetetlen formájú csiklóval párbajoztam, körökkel, végtelen nyolcasokkal incselkedtem vele. A sóhajok, nyögések egyre hangosabbakká és gyakoribbá váltak, nagyon élvezem, amikor elérünk arra a fokra, ahol a partnerem hasa behorpad, majd kitüremkedik az ingerek hatására; Alisa ekkor már a nyakáig felhúzta mindkét lábát, a térde alatt átkulcsolt kézzel tartva azokat. E mozdulattól a vöröslő punci is közelebb került hozzám, így fokozhattam az intenzitást: egyszer a csiklót, másszor a kisajkakat szippantottam be a számba, aztán a nyelvcsapásokon gyorsítottam, de a finomságon nem változtattam: a lány beteljesedése szinte minden átmenet nélkül, hirtelen következett be; legszívesebben abba sem hagytam volna a kényeztetést, de egy lágy, s mégis határozott mozdulattal el lett tolva a fejem…

Alisa mellé feküdtem, a félig nyílt szemhéjak kitárultak, belenéztem a kitágult pupillákba, egymásra mosolyogtunk, Alisa bal lábát térdben behajlítva a falnak támasztotta e pár perces pihenő alatt. Rövid időre a komolytalanságunk is visszatért, majd 69-be fordulva tapasztottuk be a szánkat. Alisa szerencsére csak a szájával izgatott gyengéden, s nagyon édesen, én pedig az arcom előtt táncoló még mindig lángvörös puncit vettem ismételten kezelésbe, miközben a feszes feneket markolásztam. Amikor a lány nyelvének kéjes érintéseitől hirtelen rángatózni kezdett a farkam még ejakuláció nélkül, kértem a beöltöztetést. Alisa feltépett egy gumit, én akkor már ültem, s miközben felhelyezte a védelmet, csókolóztunk. Helyzetet változtattunk, missziben hatoltam be Alisa forró, szűk puncijába. Arcunk közelsége nem várt hatást eredményezett: egymásra röhögtünk, és utána már képtelenek voltunk e pozitúra bensőségességére figyelni: Alisa fickándozott alattam a mindenféle irányú „döfködő-köpülő” mozdulataim ellensúlyozására… Kovi ismét elégedett lehetett volna velünk…
A végére a doggyt hagytuk, ezt a pózt különösen szeretem Alisával: a fejét előrehajtja a párnára, könyökein támaszkodva; pucsított fenekét tartva hatoltam belé, majd a tarkóját, haját, nyakát simogatva mozogtunk együtt, s ami itt különösen tetszett, hogy a szenvedélyünk nem a csattogós párzó mozdulatokat hozta magával, hanem mindvégig megmaradtunk a finomságnál. Alisa teljesen odadörgölőzte magát hozzám, s ez végül meg is hozta gyümölcsét: mikor jeleztem Neki, hogy a láva kitörni készül, némi riszáló-twerkelő mozgással segített a csúcsra röpülnöm; esélyem sem volt, hogy ne Benne élvezzek el valami eszelősen frenetikus robbanással.
Amint rángatózásom abbamaradt, még mindig ugyanabban a pózban fejével hátrafordult, kislányosan vigyorgott rám, s hagyott teljesen lenyugodni. Az ágy melletti asztalról törlőkendőt szakított nekem, mindketten áttöröltük magunkat, még az arcunkat is, hiszen folyt rólunk az izzadtság.

A végére, ahogy most is ígértem Alisának, egy jó kis masszázs következett, egy kedves vendégtől kapott finom, zsíros testkrémet használva gyúrtam végig kis kedvencem tökéletes testét, s közben végre most már komolyabb témákról beszélgettünk. A szeánsz végén, az időm lejártával, most sem tartottam igényt a lezuhanyozásra, bár Alisa felajánlotta. Az az igazság, hogy túl voltunk már az ebédidőn, s vendéglátóm hasa felől mintha felém szállt volna egy türelmetlen korgás… Felöltözködtem, aztán Alisa megmutatta nekem a lakásból a kilátást: odaléptünk az erkélyablakhoz, az anyaszült meztelen vendéglátóm szemérmesen becsavarta magát a vörös sötétítőfüggönybe, s percekig szemrevételeztük a panorámát. Előrevetítve a következő randi időpontját búcsúztunk el egymástól, én pedig rogyadozó léptekkel kezdtem meg sétámat hazafelé. Visszagondolva az előbb véget ért randira, hitetlenkedve megráztam a fejem: tényleg velem történt mindez?

Szokásosan a randi elején nyújtottam át a rózsacsokrot; a rózsák számát még a legelső randink egyeztetésekor közölte velem Alisa, részemről ez teljességgel el lett fogadva. Cserébe viszont ez alkalommal egy különleges, és vicces élményorgiát kaptam, így sem a korrektségről, sem arról, hogy megérte-e, kár szót vesztegetni. A bizalom Alisával a kezdetek kezdetén is szerencsére hamar kialakult közöttünk, nekem megfeleltek a Velem szemben támasztott feltételek, Ő pedig úgy érzem, hogy fenntartások és erőlködés nélkül odateszi Magát a randi sikeréhez.

Még az elején, miután Alisa körbevezetett a lakásban, felemlítettem, mit szól hozzá, hogy a korábbi beszámolóim hozzászólásaiban találkozhatunk olyannal, amelyben figyelmeztetnek a kedves kommentezők, hogy vigyázzak magamra, mert el lett csavarva a fejem. „Én is olvastam a kommenteket” válaszolta Alisa, „de nagyon jó hozzászólás mindegyik!” „Akkor nincs mit tenni, tehát most már hivatalos” húztam el vigyorra a számat, „akkor tényleg Beléd vagyok esve!” És ez a kis csevej indította el közöttünk azt a vidámság-lavinát, amelynek még ma is, majdnem egy héttel később a hatása alatt vagyok.

Persze, hogy elfogult vagyok Alisával kapcsolatban, nem is lenne értelme ezt tagadni. Az első, Róla szóló beszámolóm bevezetésében már említettem, hogy eme oldal egy remek tollforgatójának köszönhetően, vagy még inkább a dicsérő jellemzése következtében kerestem fel Alisát, és ezért nem lehetek Neki eléggé hálás. Ezúton is köszönöm, hogy megismerhettem ezt a fiatal, tüneményes, életvidám lányt, aki a lehető legjobb választásnak bizonyult számomra. Megismertem egy olyan külsővel megáldott hölgyet, akiről még az álmomban sem gondoltam volna, hogy együtt lehetek; az pedig non plusz ultra, hogy e külső alatt legalább olyan szép bensővel is találkozom: és itt nem egy elcsépelt „Barátnő feelingről” beszélek (amely természetesen teljességgel s „kézen foghatóan” jelen van randijainkon), hanem arról a nagyszerű összhangról, amelyet Alisa velem, egy vendégével könnyedén felépített és tovább fejleszt megismerkedésünk első perce óta, s amellyel szavak nélkül is ezt sugallja belém: „az élet tényleg szép, hát éld!”

Alisa kisasszony, Neked köszönöm a csodás randit, és biztos vagyok benne, hogy a legjobbak még csak ezután következnek; köszönöm azt a hozzámállásodat, amelyet izgatóan erotikus kisugárzásoddal és izgalmas személyiségeddel fűszerezed minden egyes másodpercben. És végezetül az egyik kedvenc filmes szójátékunkkal köszönöm Neked, hogy e randin találkozhattam „Alisa Csodaországával”; és igen, Te pedig „Kalapost” bevezetted a legszebb helyre, amelyre hőn áhítozott, s ahol meghatódottan, igencsak „megkönnyezett” :-)