Aliz reagálása

Kedves Hölgyek, Urak és főleg kedves Alfonz!

Bevallom még soha nem írtam reagálást világjárvány idején, így kicsit zavarban is vagyok hogy kell ezt csinálni. Aktualitásokkal teli legyen az írásom vagy vonatkoztassam el a mostani helyzettől mintha mi sem történt volna. Kész koncepció híján csak sodródom. Ez a módszer be szokott válni.
Tudjátok mi az én nagy hibám? Túl őszinte vagyok. A nyíltság kissé nyers és spontán módján. Ez a munka teljesen elkényeztetett. Hagyja nekem, hogy ne fogjam vissza magam és kimondjam miről hogy vélekedek. Például most is hálálkodni kellene és a beszámoló íróját az egekig magasztalni, hisz ha casanovai magasságokba emelem az írót akkor bizton számíthatok egy újabb randira és ha akkor is beleteszek apait-anyait akkor egy újabb -talán még jobb besorolású- beszámoló is összejöhet. Valamint két találkozás között a másik figyelmét állandóan fenntartani, kedveskedni, illedelmesen levelezgetni, udvarolgatni, a másik bókjait túláradó örömmel fogadni, stb...ezt kellene. Ezt diktálná a józan ész és a szokásjog. Hát persze.
De ugorjunk vissza az időben egy kicsit...
Látom jött egy online időpontfoglalásom. Kissé félve szoktam megnyitni ezeket az üzeneteket, hogy na, vajon ki az aki időpontot szeretne egyeztetni. Van ugyanis egy bizonyos felhasználói réteg akikkel én nem vagyok kompatibilis. Nem egy nyelvet beszélünk, más az eszköztárunk, és más koreográfiákban gondolkodunk. Kölcsönösen nem felelünk meg a másik elvárásainak. Alfonz neve habár ismerősnek tűnt, áttam már felbukkanni itt-ott, de szerencsére más nem ugrott be vele kapcsolatban. Ez a legjobb. Hisz így nincs irányítva a figyelmem, és nem indul a másik sem szembe- sem hátszéllel. Annakidején mikor elkezdtem masszírozni az volt a tervem, hogy a legjobbak között legyek, hogy a legtöbb férfi hozzám akarjon eljönni, hogy rólam írják a legtöbb és legjobb beszámolókat, mindenki rólam áradozzon vagy álmodozzon és, hogy könnyen megjegyezhetővé váljak. Talán ez utóbbi sikerült is a többinél pedig erősen rezeg a léc. Főleg, hogy nagyon hamar rájöttem, hogy nem is az a cél, hogy minden férfi hozzám akarjon eljönni. Legyen egy természetes szelekció és csak az jöjjön akivel megtaláljuk a közös hangot. Rövid időn belül arra is rájöttem, hogy nincs meg bennem az a fajta “odaadás” ami ahhoz kell, hogy sok-sok beszámoló szülessen rólam. Sajnos annyira nem ez motivál, hogy ez a projekt végképp bedőlt. Akkor mi maradt? Szeretem a munkám, nem kell pózolásokba menekülnöm, nem kell jópofiznom annak aki semmit sem mozgat meg bennem és nem kell színészkednem. Oda is lett a nagy “karrier”. Viszont én lettem a szandál-fóbiás hirdető, akivel rizikós találkozni. Valakinek ilyennek is kell lennie, és ez a szerep kifejezetten tetszik nekem. Jókat szoktam nevetni azon, hogy állítólag bátorság kell a velem való találkozáshoz. Féljen az akinek van félnivalója. Én bátor vagyok mint a cigány lova.
Hősünk mindent leírt, én sem tudtam volna jobban szavakba önteni ezt a találkozást. Az elején mikor még nem is ismertük egymást ő nagy elánnal és lendülettel indított. Én szeretem ha adnak nekem egy kis időt, hogy egymásra hangolódjunk, hogy felépítsük a hangulatot. Na ezen a ponton ki tudnak siklani a dolgok, mert ebben a kérdésben sem vagyok túl kompromisszumkész, szeretem ha az én tempómat követjük. Vagyis meghallgatom a másik javaslatát aztán úgyis azt csinálom amit akarok. Tehát az egyéni igények rubrikát nyugodtan ki is lehetne hagyni az értékelésemből, hisz diktátor vagyok ebben a kérdésben nem demokrata. Szerencsére vendégem vette a lapot és a nagy levegőt, és adott nekem egy kis időt. Ezzel többet nyert mint gondolta volna: elnyerte a szimpátiámat. És egy emlékezetes randi érdekében érdemes velem jóban lenni. A pornós arcomat úgy látszik megint nem sikerült megmutatnom. Kezdem azt hinni, hogy nekem nincs is ilyen. Talán egy kicsit több lihegés vagy combfix segítene a dolgon. Várom a tippeket, hogy mi kellene ahhoz, hogy egyszer ebben is jól teljesítsek. Nem vonulhatok vissza úgy, hogy ezt a szintet nem ugrom meg legalább egyszer.
Alfonz a lánykérést pedig hagyom, hogy átgondold mégegyszer. Szeretem magam, jó véleménnyel vagyok magamról, de még így is tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok egy főnyeremény. Nagyon nem. Egyik vendégem mondta egyszer, hogy nagyon szeret hozzám járni, imád a társaságomban lenni, de barátnőnek biztos nem ilyen személyt választana. Idegesítő lehet ez az intenzitás éjjel-nappal. Van aki erről sokat tudna mesélni.
Jó volt ez a találkozó? Eléggé. Sikerülhetne még jobban? Még az is benne van a pakliban. Tudod: semmit nem ígérek, de azt következetesen betartom.
És hogy aktualitás is legyen a kis reagálásomban: sajnos a Mulan premierjét -ami márciusban lett volna- elhalasztották. Szeretem a meséket, és ez a kedvenceim között van. Nagyon vártam már. És, hogy ez miképpen kapcsolódik Alfonz barátunk írásához? Sehogy. Csak gondoltam nagy bánatomat ilyen széles közönség elé tárom.
Mindenki azt várja a reagálásaimtól, hogy jön a nagy beolvasás és lefejezés. Most itt hirtelen nem is tudom, hogy beszóltam-e az írónak vagy sem...de szerintem nem. Lehet én sem vagyok már a régi, egy nagy tábla csoki befalása sem megy már mindig egyszerre. Lehet öregszem. Mostanában már a masszázs utáni időkre is egyre sűrűbben gondolok. Most még itt vagyok, és próbálom kiélvezni ennek a munkának minden pillanatát. Veled jól éreztem magam és ezért hálás vagyok.
Köszi a jó hangulatú írást amiben annyi szépet és jót írtál rólam mindenféle csöpögősség nélkül. A túlzásokat nem igazán kedvelem ugyanis.
Kívánom, hogy ennél rosszabb találkozásid ne is legyenek, csak jobbak (és mivel nem vagyok önző így az, hogy kivel, szinte lényegtelen is).

Aliz

Egyeztetés:

Megközelítés:

Helyszín:

Lány külseje:

Erotikus masszázs:

Levezetés:

Elszámolás:

Összkép: