Könnyen elértem. Kényelmesen megbeszéltünk mindent. Többek közt a kölcsönös kényeztetést szerettem volna mindenképpen kipróbálni vele. Azt mondta nincs semmi akadálya, szeretettel vár.

Niután beütöttem a kapott címet a naviba, simán odaértem. Parkolni a ház előtt nem messze. Mivel kicsit korábban érkeztem, egy gyors cigi még belefért. Majd hívtam a bejutás miatt.

Szívélyesen fogadott. Puszi-puszi, majd cipő és kabát le, aztán be a szobába. Meleg teával várt, ami jól esett ebben a hidegben. Kis beszélgetés. Mikor mondtam, hogy akkor rá is térhetnénk jövetelem céljára, érdekes dolog történt. Már akart is szólni, hogy neki megjött, így most sem kölcsönösségről, sem szexről, sem semmi puncit érintő dologról nem lehet szó. Kissé meglepődtem, mert erre nem számítottam. gyorsan hozzátette, hogy a franciáját nagyon szokták szeretni, nem fogok csalódni. De én nem azért mentem. Azért érdeklődtem arról, hogy a telefonban ezt miért nem említette. Mert akkor még nem volt meg neki. És amikor bejöttem? Mert azóta elbeszélgettünk negyed órát és csak a végén közölte ezt a kis apróságot. Erre nem tudott mit mondani. Már csak kíváncsiságból is rákérdeztem, hogy ha maradok franciára, miként változna a telefonban említett tiszteletdíj. No erre is érdekes válasz érkezett: természetesen semmit nem változna, mert az idejét foglaltam le... Na itt volt a végszó, gondoltam, és elköszöntem.
Licsit (vagy nagyon?) etikátlannak tartom ezt a fajta intézési módot. Tudom, hogy ha megjön, az bármikor jöhet. De ha már ott vagyok, ne 20 perc utáni beszélgetés végén közölje, hogy változás van!