VTR-en beírtam az időpontot, amit visszaigazolt. Igaz módosítanunk kellett a tulajdonos miatt, de egyébként minden rendben volt. Üzenetet váltottunk az oldalon, egy párszor az oldalon, de telefonon csak a ház előtt hívtam fel.

Nos, itt volt némi zűr, vagy zavar.:) Sajnos késésben voltam, így dobtam egy sms-t Amirának, hogy bizony kb 10 percet kések. Délutáni csúcs volt, tehát BKV-val érkeztem. Fizetős övezet, de parkolás nem gond, van hely bőven. A cím egyébként pontos, bár megtévesztő annyiban, hogy a házon a szám mellett nincs betű, az csak a csengőknél van kiírva, de az is olyan kontexusban, ami kisebb izgalmi állapotban bizony zavarja a férfiembert.:) Lényeg: felhívtam Amirát telefonon - még 10 percen belül voltam - de nem vette fel...már arra gondoltam, na ezt "megszívtam, lehet megorrolt rám, hogy kések"...azért tartottam, gondoltam a 15. csörgésnél csak lerakom...és beleszólt egy csilingelő hang! "Hurrá, csak bejutok", érdeklődtem jó ház előtt állok-e, elmondtam, igen pont jó helyen vagyok. Megkaptam a kapucsengő számát, és bejutottam az épületbe. "Rendben, akkor gyere a liftel erre az emeletre, és menj jobbra, és az első ajtó, majd nyitom"...hát beszálltam, megérkeztem az emeletre, elmentem jobbra, de az első ajtó amit látok, az bizony be volt zárva, várok egy kicsit, nem nyílik, a mellette lévő sem. "Na most van gebasz, lehet nem jó emeleten vagyok? Rossza fülem?" Felhívtam Amirát, aki suttogva újra elmondta a paramétereket..hmm jó az emelet "biztos jobbra?, lehet ennek a lánynak a jobb az a bal?" még most is röhögök az egészen:). Kóvályogtam még vagy öt percet a folyosón (U alakú), hátha kinyílik valahol az ajtó..., de nem. Végül Amira megkönyrült rajtam, és elmondta az ajtónak a számát.:))) Szóval segítségül, a liftből kiszállva jobbra, majd a sarkon ismét jobbra fordulva, a jobb oldalon található első ajtó (a gyengébbek kedvéért, mint én is vagyok:), talán nem titok a háromjegyű szám egyessel végződik).

A lakás új építésű, így minden annak megfelelően jó állapotú. Egyszobás amerikai konyhás, a fürdőben zuhanykabin található. Tusfürdő többféle, szájvíz kis pohárral, illetve dezodor is volt. Törülköző viszonylag nagyméretű, tiszta, jó nedvszívó. Az ágy hatalmas franciaágy, kényelmesen el lehet férni minden pozitúrában.:)

Amira szép arcú, mosolygós nagy őzike szemekkel, filigrán, törékeny alkattal. Formás valódi cicikkel, kerek popsival. A lénye vidám, sugárzó, nincs olyan ami nem tetszett.:)

Végre megérkeztem.:) Hát Amira nagy csodálkozó szemekkel fogadott, akkor pedig különösen kikerekedtek ezek a gyönyörűségek, amikor a belépés után már elkezdtem vetkőzni azonnal!:) Amira csak ennyit mondott ledöbbenve: "Te mit csinálsz?" Gyorsan végigfutott rajtam, hogy lehet mégsem jó helyen vagyok?!:)) "Hát...leveszem a pulóverem (a kabátomat már az ajtóban levettem), mert nagyon melegem van.:) "Oké, de a barátnőm..." Huha, erre nem gondoltam. "Vedd le a cipőd, és menjünk a szobába" Csak álltam, és elkezdtem nevetni magamon, majd bocsánatot kértem, de már Amira is nevetett, szerencsére.:)) Szobába be, folytatódott a burleszk, a szobainasról amit rátettem, leesett. Szóval jól szórakoztattam Amirát, és azért magamat is.:)) Elküldött zuhanyozni, itt szerencsére nagyobb baj nem történt, csak vizes lettem, amit a kapott tiszta türcsivel rendeztem.:)
Visszatértemkor Amira a konyhában volt, hozott nekem egy pohár vizet, közben persze megszabadult a ruháitól, de hogy mi volt rajta, miben fogadott? Arra nem is emlékszem.:) Kérdezte, egyébként jól vagyok? Igen, most már...azután hogy belehúztam a kellemesen hideg vízbe. Úgy éreztem tényleg érdekli így megosztottam egy-két információt, miért is vagyok ilyen szétszórt, és miért késtem. Ezek után még folyt a trécselés, és a röhögcsélés. Valahogy nem tudtunk ráhangolódni, azért amiért jöttem, főképpen én nem! Ettől függetlenül jól éreztem magam.
Amira mondta, most már "csináljunk is valamit", "oké". Félig ülve helyezkedtem el, Amira pedig a széttárt lábaim közé térdelt. Majd elkezdte puszilgatni a testem - egy kicsit csikis vagyok - de jól esett. Valóban el kellett telnie öt percnek, mire ráhangolódtam az akcióra. Már érezte, hogy jó úton járunk, így egyre lejjebb haladt, és elkezdte először finoman, majd ahogy duzzadtam, egyre erőteljesebben szorítani a szájával a farkamat, majd nyalogatta egy kicsit, utána ismét szopogatta, néha rám nézett, ettől persze egyre keményebbé váltam....így gumit kértem. A hátamon fekve, először jött az "Amira póz", amit már sokan megírtak. Nekem egyből az jutott eszembe, na ez a lány még ilyenkor is edzéssel tölti az idejét.:) Gyakorlatilag mély guggolásban rugózik az ember farkán, hol csak a makkon, hol leengedve tövig, ami persze mennyei érzés, és komoly comberő kell hozzá. (Megjegyzem titkot cseréltünk, és én már tudom a pozíció miértjét:)) Szóval, nem hagytam Amirát sokáig így dolgozni, hanem pozíciót váltottunk, kutyusba fordultunk, mert így simogathattam a mellét, és markolhattam formás fenekét, illetve karcsú derekánál fogva húzhattam magam közelebb. Éreztem, hogy nem ez a mi pozíciónk igazán, ezért a hagyományos misszibe fordultunk...és hát igen a csók nekem számít, úgy megemelte hormonszintemet, hogy szinte azonnal visszafogtam magam, mert végem lett volna. Így lassan csináltam, Amira száját, nyakát csókolgatva, hallgatva a halk, sóhajokat, és nyögéseit. Az persze nyilvánvaló volt, hogy nem juttatom most a csúcsra, ezért kicsit gyorsítva a csúcsra jutottam az idő szorításában is. Még egy kis dumcsi - már letelt az óra - majd gyors zuhany, öltözés, szájra puszi, és vigyorogva távoztam.:)

Felöltözésnél helyeztem az extrával együtt, és még egy kicsit - a kellemetlenségek miatt - az ágy melletti éjjeliszekrényre, az egyébként nyilvános, illetve a bővebb infóban elérhető összeget.

A nem átlagos kezdet miatt, egészen különleges nyitott kapcsolat alakult ki közöttünk. Egy sorozatból merítve: "Lelkünk egyesül", szóval egyszerűen jól éreztük egymás társaságát, szavakkal leírhatatlan...spirituálisan kapcsolódtunk, talán valaki érti mire gondolok....:))) Amirát ajánlom azoknak akik, egy vidám, jó lelkű lány társaságára vágynak, nem átlagos szexszel fűszerezve. Természetesen én még visszatérek.:)