Wandával akkor kezdődött a kapcsolatunk, amikor a csevijében ismeretlenül gratuláltam a 100. centenáriumi beszámolójához. Kaptam egy tombolát, utána privátban leveleztünk. Levél levelet követett sűrű egymásutánban, udvariasan ismerkedtünk egymással. Heccelődtünk, piszkálódtunk, csipkelődtünk. Elolvastam egy csomó beszijét és ő is elolvasott sokat az enyéim közül. Figyelemmel kísértük egymás reagjait és korábbi kommentjeit. A szimpátia gyorsan kialakult, méltattuk egymás teljesítményét (a 100. beszije miatt is a szememben ő volt a sztár). Ismeretlenül is barátok lettünk.

Sokat leveleztünk a sok-sok téma mellett. Nemsokára előkerült egy visszatérő téma, hogy milyen nehéz is egy jó beszit megírni - a randira felkészülni, a lehető legtöbb apró részletet megjegyezni, utána jegyzetet készíteni, majd szavakba önteni úgy, hogy a tartalom a helyén legyen és az érzések is átadódjanak az olvasónak (ráadásul még be is legyenek tartva a besziírás íratlan és írott szabályai is). Wanda természetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez nem is lehet olyan nehéz, ezt ő is szívesen megpróbálná. Ebben a pillanatban elindult a "vezérhangya", azonnal felkaroltam ezt a kijelentését és csapdát kezdtem ásni, hálót kezdtem szövögetni.
Innen számolva 20-30 levélváltásban próbáltam gyanútlanul megerősíteni a szándékát és kicsikarni belőle, hogy ígéretet tegyen arra, hogy egy beszámolót fog írni egy vendégéről. És végül sikerült elérnem az ígéretét, amiből már nem lehetett visszakozni. Dörzsöltem a tenyerem.

Megbeszéltük sok-sok levélben a feltételeket. Próbáltam gyanútlanul terelgetni Wandát a csapda fő attrakciója felé. Szűkíteni kellett a vendégek körét, azaz "közösen" kikötöttük, hogy nem lehet visszajárós és lehetőleg ne legyen besziíró és semmiképpen nem lehet az ő korábbi ismerőse. Sikerült elhárítani a terv egyik válságos pontját, nevezetesen azt hogy ez a beszi ne sértse a leendő vendég inkognitóját (titkos lesz előttem is a vendég neve (az álnév álnevét fogja Wanda használni a besziben pl. Miki), továbbá nem tudhatom meg a randi pontos időpontját sem, de mindenképpen egy valós randiról kell szólnia a beszinek. Megállapodtunk, hogy a beszi fejezetei közül el kell készülni a külső leírásnak és a személyiség taglalásának, továbbá a teljes action fejezetnek, illetve az összefoglalónak is. Megbeszéltük, hogy fejezetenként milyen információkat kell visszaadnia a besziben és azt is, hogy milyen legyen a stílus, a valóságtartalom és a szókimondás. Megegyeztünk, hogy majd ki kell emelni a randin 2 jó dolgot, amit kissé túláradóan a valóságnál pozitívabb megvilágításba kell helyezni és 2 negatív dolgot, történést, vagy hiányosságot is bele kell foglalni úgy, hogy az ne legyen sértő, de mégis a sorok között rá lehessen érezni a kritikára. Wanda itta a szavaim, élveztem a helyzetet. Minden sínen volt. Wanda tájékoztatott a napjainak beosztásáról, hogy a közelgő hétvégén főként visszatérős vendégek fogják látogatni, ami pontosan illeszkedett a tervemhez.

Öt napon keresztül minden este akár több órán át folytatott levelezés eredményeként hétfőn Wanda bejelentette (majdnem összeszorult a szívem), hogy talált egy beszidonort, akiről beszit szeretne írni. Porszem került a gépezetbe. Minden idegszálammal azon voltam, hogy megingassam ezt a döntését. Felsoroltam még egy csomó szempontot, és azt tanácsoltam, hogy ne egy 1 órásról, hanem egy hosszabb randiról írjon, aminek több a történése. Felkeltettem a hiúságát, hogy mindenképpen egy nagyon jól sikerült randiról írjon, ami számára is valamiért maradandó élményt jelent és törekedjen az alaposságra. Rávezettem, hogy a randi napján mindenképpen készíteni kell jegyzetet, ugyanis tudtam, hogy ennek aznap már nem tud megfelelni mert nem lesz elég ideje, sőt én is igyekeztem őt feltartani aznap esti levelezésünkkel, hogy kicsússzon az időből. A levelezésünkből viszont már délután kiderült, hogy holnapra van még szabad randiidőpontja.

Hétfő délután akcióba léptem, és álnéven telefonon bejelentkeztem Wandához a rendelési idejénél kicsit korábbi időpontot kérve kedd reggelre, azaz a másnapi első vendég akartam lenni. (Nem volt túl szerencsés ez az időpont a biológiai órámat tekintve, mert aznap is már randiból érkeztem, így tudtam, hogy rá fogja nyomni a bélyegét a másnap reggeli randinkra). A cél szentesítette az eszközt, a csapda ezzel felállt! Ráadásul Wanda nem sejtett semmit. Otthon ittam rá egy gin-tonicot.

A telefonban megkapott instrukciókat követve, autóval jutottam el a XIV. kerület egyik legfontosabb főútvonali kereszteződésébe az M3-as bevezetőjének lehajtójához közel. Sokkal korábban érkeztem (háromnegyed óra), így volt időm pakolóhelyet keresni, amit csak 200 m távolságban találtam (erre érdemes egy kis időt számolni mindenkinek). A cím egyértelmű. Mindenre felkészültem. Szép ruhába öltöztem, otthon rendbe szedtem magam, a kocsiban parfümöt és szájvizet használtam, vettem ajándékot a sarki boltban és vártam, hogy eljöjjön a várva várt pillanatom. Lassan teltek a várakozás percei és izgultam, hogy ne szúrjak el semmit. Unaloműzésként olvasgattam Wanda beszijeit és adatlapját, azaz bemagoltam újra mindent, mint a jó diák, aki fontos vizsgára készül.
Korábban hívtam kicsivel Wandát, de a kora reggeli időpont miatt még várnom kellett pár percet a készülődése miatt (neki ez még nagyon reggelnek számított), de visszahívását követően még így is pár perccel hamarabb bejutottam.

A liftből a felső emeleten kiszállva egy panorámás függőfolyosó szinte legvégéig kellett sétálnom, ahonnan végig láthatóak a budai hegyek csúcsai. Mire a lakáshoz értem, már tárva nyitva volt az ajtaja. Egy másfél szobás garzonba toppantam, azaz annak előszobájába, ami egy légteret alkot a konyhával, étkezővel és egyben a nappalival is. Innen nyílik a fürdő és egy félszoba méretű játszószoba egy nagy méretű franciaággyal.

A másokkal összevetve nagyobbnak számító (de azért nem nagy) fürdőbe lépve az volt a benyomásom, hogy itt egy lakberendező ügyeskedett, mert minden kiegészítő egyazon színárnyalattal és azonos hangulatban került összeválogatásra. A domináns szín a lila volt. Mindenhol pedáns rend és tisztaság, amit azzal tudnék szemléltetni, hogy a zuhanyfüggönyös kád végében lévő cseppmentes polcon úgy sorakozott a 20-30 tusfürdő, hogy azok egymástól katonás rendben, milliméter pontossággal kimért távolságban, mind kupakkal felfelé, címkével kifelé 45 fokos szögben elfordítva sorakoztak. Az egész lakásban ez volt a rend és tisztaság fokmérője, többet nem is kell írnom erről, azt hiszem.

A játszó szobában a franciaágyon kívül volt egy széles komód tévével, mini hifi toronnyal (nem telefon+bluetooth), egy nagy számlapos órával (amit a vendégek túl sokat nézegetik, ezért össze akarja törni), és persze a szükséges randi kellékeket hordozta a hátán. Ennek alsó része foglalja magában a színében harmonizáló rengeteg friss illatú prémium törölközőt is. A szobában kellő félhomály és kellemes zene fogadott.

A lakásba belépve izgatottan vártam, hogy milyen lesz a megviccelés alatt álló levelezőtársam élőben. Hatalmas információ előnyben voltam hozzá képest, aminek minden percét élveztem.
Wanda egy duci, de nagyon egyben lévő, temperamentumos csivitelő hölgy, aki az ajtóban várt rám fülig érő hatalmas mosollyal, vidám tekintettel, ahogy egy ismeretlent fogadni illik. Térült, fordult, körbe perdült és megkérdezte, hogy "Akkor megfelelek neked?". Átragadt rám azonnal a mosolygása és persze hogy "igen"-t válaszoltam.

(Na, most akasztják a hóhért!) Annyira koncentráltam, hogy ne szóljam el magam, ami miatt a figyelmem marhára megosztódott és több részlet is kiesett.... illetve be se ment a fejembe!)
Wandán a legfeltűnőbb a vidámsága és a széles mosolya, a kedvessége, ami magával ragadja az ember. Wandán egy fekete színű kétrészes fehérnemű volt fogadóruha gyanánt. Kimért kézfogás után kaptam két puszit, azután újra két puszit, majd azzal a lendülettel egy szájra puszit is. Átadtam ajándékomat, amit a konyhapultra tett és látszólag nagyon örült neki (csak gyümölcs volt több formában).
Wanda úgy kezelt, mintha egy hétre érkeznék szállóvendégnek, tehát a piciny lakás minden zeg-zugát végigmutatta, mit hol találok. Azt gyorsan felmértem, hogy Wanda olyan, aki nem tud egy helyben maradni. Térült fordult, mint a villám. Jobbról is ő volt, aztán meg balról is.
Fekete hosszú haja van, de a nagyméretű eredeti cicijei vonzották jobban a tekintetemet, a kerek popsija, illetve a mosolya felett kacéran pislogó barna szemei. Nem nádszálkisasszony, viszont mindene egyben van. Nem lóg semmi, nincs narancsbőr, nincs semmi ami zavaró lenne (bocs Wanda, ezt nem így kellett volna írnom hanem), mindene természetes, feszes és domború, ahogy annak lennie kell.

Wanda a szobába vezetett, megmutatta a széket és a szobainast, amire lepakolhatok, majd a fürdőbe vezetett egy nagy és puha törölközővel a kezemben. Egy-két puszi és csók, némi csivitelés zuhanyzás közben. Éppen a tökeimet szappanoztam, amikor váratlanul félrehúzta a függönyt. "Na, mi van, ennyire félelmetes vagyok?". Hát azt jól látta, hogy kellőképpen összerezzentem, mint aki lebukott, mert nem számítottam erre az adrenalin löketre (más néven frászkarikára). Tényleg a hidegragyát hozta rám, mert npiszokul el voltam gondolkodva. Végignézte a törölközésem, majd a szobába vezetett. Hozott egy pohár, majd még egy pohár vizet, majd az egész öveget, mert nagyon szomjas voltam. Felpattant az ágyra négykézláb és furcsa pattogós mozgással maga alatt kezdte igazgatni a lepedőt, Itt már felmérhettem, hogy hogy fog kinézni a doggy pozíció, de azért besegítettem neki a lepedő gyűrődésmentesítésében, hogy haladjunk.... mert ugye gyűrött lepedőn nem lehet hancúrozni. Wanda bármilyen változást észrevett az arcomon vagy a hangulatomon, szavajárás szerűen felszólított, hogy "Igeeen, mondjad!" , mindezt érdeklődő hangsúllyal, szinte kérlelve, hogy nyugodtan fejezzem ki, bármit is szeretnék!

Egymás mellé heveredtünk, cirógattuk egymást, amolyan terepfelmérés céljából, és igyekeztem Wanda kérdéseire úgy válaszolni, hogy azok ne okozzák a lebukásomat, de ne is legyenek félrevezetők (a játékunk szempontjából így igazságos,tehát mindig az igazat mondtam, vagy megpróbáltam kikerülni a kérdéseit). Wanda az a típus, aki nem szereti, ha előtte titkok vannak, úgyhogy szeret beszélgetni és tud is okos kérdéseket feltenni. Persze minden mondat között egy-két szájra puszi és csók színesítette a barátkozós légkört (ezzel akart több szóra bírni a kelleténél). Közben a kezek jártak felfedező úton. Wanda fölém hajolt, rám feküdt, majd féloldalasan mellém térdelt, hogy minden pontomon érezhessem mellei nyomását, testének rezdüléseit. Kezeimmel egy párnát sodortam a tarkóm alá, hogy jobban láthassam a ténykedését.
Wanda fölém hajolt és melleit az arcomtól végigvezette egészen a farkamig. Kezei néha már el-elkapták férfiasságom, majd csípőm mellé kucorodva szájába vette az irányítást. Nagyon jó technikával, vákuummal, néha kiegészítő kézimunkával, ajkaival puhán összeszorítva, de gyorsan és eredményesen ügyködött, minek nyomán már állt is az árbóc (illetve ceruza). Bár nagyon jól művelte a franciázást, de még sok idő volt hátra, így én is elkezdtem feltérképezni a cicijeit szájjal, majd lejjebb csúszva teketória nélkül de kellő intimitással a combjának belső oldalát. Ezután a nedvesedő kéjsóvár punciját simogattam, cirógattam a nyelvemmel. Kezeimmel szétsimítottam kisajkait, kiemeltem a csiklóját és nyelvem hegyévvel igyekeztem még magasabb izgalomba hozni, miközben ujjammal majd két ujjammal puncija mélyére nyúlva fokoztam a hatást. A szétszórt gondolkodásom miatt nem értem célt, viszont a férfiasságom alább hagyott. Kezdhettünk mindent elölről, így ismét Wanda szájába kerültem. Nem panaszkodhatok, mert Wanda ajkainak érintése a farkamon a "nagyon vágyom rá" kategóriába tartozik.

Mikor megint minden a helyére került és állt az árbóc, gumírozást kaptam és misszionáriusban kezdtünk. A gumihúzás műveletét ugyan én kezdeményeztem, de azt mondta, hogy állítólag ez az ő dolga... én meg ráhagytam. Misszionáriusban játszottam a ki-be játékot, közben Wanda fölé hajolva cuppogtam mellein. Nagyon tetszett, ahogy a farkam hegye magától (kézi igazgatás nélkül) utat talált a puncijában, a ficánkolása és kéjes nyögései csak rásegítettek a dolgokra. A szemeink össze voltak forrva, záporoztak az "Igeeeen, mondjad!" felszólítások, ha akárcsak az arcizmom megrándult, vagy máshogy pislantottam. Pózváltás következett volna, de a farkam megint eljátszotta a tetszhalál állapotát, hogy ismét szájjal kényeztetés következhessen. Hanyatt vágtam magam és Wanda a szájába vett ismét. rendületlenül szopott és nyaldosott, a golyóimmal játszott kézzel-szájjal. Viszont most érződött a mozdulatain, hogy innen már nincs menekvésem. Kezeivel csak néha segített be, és annyira mélyre engedte a farkam a szájába, amennyire csak lehetett. Őrületesen jó volt. Mindig érezte, hogy hol tartok és a tempón csak egy kicsit gyorsítva azonnal a szájában végeztem. Végig bent tartott, és azon mód el is tüntette a sereget. Kinyúltam, mint egy béka. Wanda elszalad egy pohár vízért, pedig az csak 1 méterre volt a szekrényen. A kiszolgáláson tökéletes volt.

Pihegés és beszélgetés megint arról szólt, hogy hogyan próbálok kibújni lankadni nem akaró érdeklődése és az oldalát furdaló kíváncsisága elöl, mert meg akarta tudni az oldalon használt nevemet. A simogatások sorozatát ismét a tettek követték, Mivel a bejelentkezésemkor megbeszéltük, hogy akár a popót is kipróbálnám, ezért Wanda ismét magáénak érezte a feladatot, hogy a farkamat felkészítse a nagy bevetésre. Kézbe-szájba vette az irányítás, majd a kellő keménység elérése után felgumizta ismét a farkamat. Az ágy mellé álltam, ő pedig gyönyörű homorítás mellett doggy-ban felkészült a fogadásomra az ágy széléig tolatva, karjait és a vállait a lepedőre szorítva. Kis síkosítás után elidőztem a bejáratnál, majd ahogy illik egyre mélyülő mozdulatokkal igyekeztem teljes hosszban bent lenni. Wanda kéjes nyögésekkel nyugtázta a behatolást centiméterenként, ami nagyon bátorítólag hatott. Viszont ez ebből a szempontból nem az én napom volt, mert minden szándékom ellenére férfiasságom ismét cserben hagyott. Hátrafordulva ránéztem az órára és már nem volt sok hátra a randiból. Wanda azt mondta, hogy "Ne nézd azt az órát, mert megtaposom". Próbáltam kézzel rásegíteni magamra, de Wanda egy pattanással megfordult, hátratekerte a kezeimet a fenekemhez (és éreztette, hogy azt szeretné hogy maradjanak is ott a fenekemnél), a szemebe nézett és azt mondta "Semmi keresnivalód nincs itt, ez az én dolgom!".

Wanda végignyalta a farkam, nyelve hegyével játszott a makkon, majd jó mélyre eresztette és mindenféle módszerrel a kivégzésemre törekedett. Az ügyessége meghozta az eredményt és kitartó 6-8 perc kényeztetés után ismét a szájába durrantam. Ezzel megmentette a helyzetemet. Újra egy pohár vizet kaptam, lassan öltözködtem, de valahogy mindig a kezem ügyébe került ez a leányzó egy két puszi erejéig. A zuhanyozásról most lemondtam, mert nem szerettem volna még jobban visszaélni a vendégszeretetével, hiszen így is jócskán túlléptünk minden határidőt. Wanda egy pillanatig sem sürgetett, még a konyhájában is csiviteltünk egy kicsit. Jó érzéssel távoztam, de mégsem szerettem volna elszakadni Tőle, de mégis indulnom kellett. Így zárult a randi fejezet ebben a történetben.

A randi napjának estéjén tovább folytattuk a már szokásosnak mondható levelezésünket. Érdeklődtem, hogy mi történt vele. Büszkén mesélte, hogy megtalálta az igazi beszidonort, mert volt egy nagyon kedves, aranyos vendége, aki megfelel az elvárásoknak. Csillogott sz én szemem is, ezért gyorsan rávettem magam a témára, hogy még aznap írjon néhány mondatot a vendégének külső jellemzéséről, ugyanis sugalltam felé, hogy "nem tűrhet halasztást a beszi írásának azonnali megkezdése" a tanultak szerint. Ahogy megláttam az első 5-6 mondatát, azonnal tudtam, hogy az rólam szól és Wanda bekapta a ....... csalimat (így is, úgy is és átvitt értelemben is).
Izgatottságomban próbáltam tartani Wandában a lelket és kissé presszionálni, hogy folytassa a munkát tovább. Közben kaptam híreket, hogy őt is érdekelni kezdte és furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy mégis ki lehetett az az ismeretlen vendége. Elkezdett körbe telefonálni az ismerőseinél és azoknál, akiknél úgy sejtette, hogy megtudhat rólam dolgokat, főként az oldalon használt nevemet. A látszat fenntartása miatt Wanda küldte nekem a további információkat, sorokat, részleteket a vendégéről és a randiról. A közös ismerősök tekintetében az első pillanattól kezdve tudtam, hogy titokban kell tartanom az akciót előttük, mert valakitől kiszivároghat a dolog. Viszont Wanda okos volt és a beszijeimből talált általam megírt részleteket, a kommentekből esetleg korábbi elejtett szavakból talált néhány közös ismerőst, akinél a külsőm után faggatózva körvonalazódhatott előtte az "ármány" hadművelet. Ezzel megelőzött és már nem tudtam elhárítani a további ismeretszerzését.

Úgyhogy szerda este már tudtam, hogy ő tudja, de ő még nem tudta, hogy én tudom, hogy ő tudja. Ennek biztos ismeretében kezdtünk bele a szerda esti szokásos levelezgetésünkbe. Viszont nem vagyunk annyira profik, mint a filmekben és a levelezésünk mondattöredékek árulkodóvá váltak mindkét részről, így sarokba szorultam..... lebuktam...... és már csak a beismerés mellett vesztesen tudtam elhagyni a hadszínteret. De olyan jó és izgalmas volt ez a 8-9 napos projekt (ráadásul ez még a mai napig is beszédtéma közöttünk). Minden percét visszasírom... és köszönöm Wanda a közreműködésed és minden rezdülésed, amivel hozzájárultál ehhez a nagyon jó mókához. Le a kalappal előtted! Azóta további napokat szántunk a sztori boncolgatására, hogy mikor ki mit tudott, mi volt gyanús és nem gyanús, ami gyanús, az mikor lett gyanús. Innen is látszik, hogy egy nagy vigaszság az élet!

A telefonban megbeszélt csokrot tettem az asztalra közvetlenül a távozásom előtt (a popó extrával kiegészítve), de a mozdulatom nem kapott semmi figyelmet. A csokor mérete teljesen átlagosnak mondható, még az extrával együtt is.

Wanda egy iszonyat belevaló pattogós duci csaj, aki nem ismer lehetetlent, nem ismer vesztes randit. A randi minden pillanatát a vendégnek szenteli. A vendég elégedettsége megelőz mindent, még az óra múlását is. A szexben odaadó, kellő rutinnal kezel minden szituációt. Ennél jobb temperamentumot el sem tudok képzelni. Nagyon barátkozós hozzáállású és a kommunikációja nagyon közvetlen... az a "mindent tudni akarok" típus, persze csak annyira, amennyire a vendég is ebben társa.
Jó móka volt a randit megelőző levelezés és maga a tévedésben tartása is, élveztem végig az információ előnyömet,.... de nem sokáig, mert Wanda okos nő. Barátaim jelezték, hogy nem jó hölggyel kezdtem, mert le fogok bukni, és lám nekik lett igazuk. De nekem pont ez volt a kihívás benne és annak örülök, hogy legalább néhány napig ez sikerült a megtévesztés! Még egyszer kösz Wanda!