Vidékről hazafelé jövet, arra gondoltam, jó lenne betérni egy masszázsra. Zugló esett útba, itt kezdtem el keresni. És amint rögtön az első kép beugrott: Hát persze! Az a két, azonnal szembeötlő, el nem felejthető gömbölyöc! Már rég észrevettem őket. És most eljött a megfelelő alkalom. Már hívtam is. Elsőre sikerült. Mindent megérdeklődtem és időpont is volt két órával későbbre. Addigra pont odaérek.

Csúcsidőben lehet, hogy van némi forgalom, nekem simán ment. Parkolás nem fizetős és van hely. Villamos is jár arrafelé. Szerintem minden szempontból megfelelő helyen van.

Magas társasház. Nem mai, de tip-top fel van újítva kívül-belül. Aki nem szeret liftezni, annak fel kell kötnie a nadrágot (vagy a szoknyát?). Ha a lépcsőházból be akarsz jutni, egy folyosóajtót is nyitni kell, így meglepődésemre, ahogy kiléptem a liftből, rögtön meg is jelent előttem Loren teljes életnagyságban.
A szoba tágas, lehet, hogy ez volna a nappali? A fürdőben akkora a zuhanytálca, hogy éppen elfértem benne. A tusfürdők viszont nem fértek el mind a polcon, ezért 2-3 le volt téve a zuhanytálcára a fal mellett. Ezeket, ahogy hadonásztam a zuhanyrózsával magam körül, a zuhanycsővel mindig felborítottam. Aztán rendes hangya módjára visszaállítottam őket, majd a következő zuhanymozdulattal újra letaroltam mind. Ez megismétlődött egy párszor... így jól elkuglizgattam ott magamban.
Úgy tűnt, sokaknak ez fontos momentum, a szobában nincs tükör. Aki menet közben szeretne végig együtt szurkolni majompofával (monkeyface), annak a tükör hiánya gondot okozhat.
Kaptam még egyébként egy pohár vizet, és végre kezdődhetett az attrakció!

A folyosón annyira meglepődtem, hogy a liftből kilépve egyből Lorenbe akadtam, hogy nem igazán emlékszem, mi volt rajta. Nyilván fel volt öltözve ott a folyosón, fel kellett, hogy legyen… Egyébként meg nem a ruha teszi az embert... A másik dolog, amiért nem emlékszem a ruhára, Loren arca. Gyönyörű barna őzike szemek (talán nem ártatlan, de gyönyörű barna...) és karakteres, nehezen összetéveszthető arc fogadott a folyosó végén. Arca lenyűgözött és magához vonta a tekintetemet. Alakja nem igazán emlékeztetett a kislányos, tini alakra. Inkább nagyon is nőies forma volt. Cseppet sem bántam:)

Már ott, a folyosón szemfülesen lesnem kellett volna a gömbölyöcöket, de az első találkozás alkalmával valahogy mindig elfog a jólneveltség és inkább nézek az illető szemébe.
A másfél órás csomag tartalma: friss törülköző, zuhany, tusfürdők, szájvizek, 30-40 perc kellemes masszázs, 20-30 perc errotika, 20 perc kellemes massz. újra.

AZ ÁRVÁN MARADT BUGYI
Az a benyomásom, hogy Lorennél mindennek megvan a helye. Térben és időben egyaránt. Mintha minden nagyon koreografált lett volna. Úgy értem, hogy a másfél óra során az események mind új zajlottak, ahogy annak lennie kell, egymástól jól elkülönült blokkot képeztek és önálló életet éltek.
Először jött a masszázs hason fekve. Nyissam jobban szét a lábamat. Őzikeszemű oda bekuporodott és onnan végezte a manővereket. Elmondása szerint teljesen autodidakta módon szerzett tudással. Ebből kiderül, hogy nem volt csomókeresés, meg erős gyurmákolás, csak puha érintések. Hát ez nagyon jóleső tud lenni, mintha magányos csónakon beleringanál az örökkévalóságba. Tükör hiányában lopva lestem hátrafelé: ekkor még mindkettő fent volt, a bugyi is, meg a cicitartó is. Lábtól felfelé haladva alapos átsimogatás történt. Ez volt az első blokk. És ez így nagyon kellemes volt. Minden érintésnek megvan a maga hatása, ezeknek a lágy érintéseknek is megvolt. Közben csevegős ismerkedés zajlott.
>>> folyt köv >>> Kényeztetés

Hirtelen az az érzésem támadt, hogy jön a fürdés blokk és vége, pedig még vagy 10-15 perc volt hátra. De nem. Őzikeszemű Loren felajánlotta: egy levezető masszázs? Maradt még idő? OK. És maradtam így, hanyattfekve. Na ekkor történt meg, amire nem számítottam, mert nem mutatkozott semmi előjele. Emlékeztek még a nyugodtan szunyókáló bugyira? Amíg én ott hanyatt fekve helyezkedtem,egy pillanatra elbambultam, és mikor visszapillantottam Lorenre, látom ám, hogy a bugyi villámgyorsan és nesztelenül visszakúszott a helyére, a féltve őrzött gömbölyöcökre. Akadályozva a kapitány kilátását és a hangya belátását. A masszázs egyébként ugyanolyan kellemes lett, mint az elején, újra beleringatóztam az örökkévalóságba.
Egyszer csak a semmiből megszólalt egy hang: „Mész tusolni?” Tudjátok ez mit jelent? Ennek a blokknak is vége...

Jött a második blokk. Meg kellett fordulnom. Lábakat ugyanúgy szét, és Őzikeszemű a gömbölyöcökkel hátrafelé megint beköltözött a lábaim közé. Közelednek a jó dolgok - gondoltam, hisz Loren magától kibújt a cicitartóból és elkezdődött az elülső testem masszázsa. Sajnos deréktól felfelé nem akart elkalandozni, végig maradt a lábaim között, onnan vezérelte az eseményeket, mint hajóskapitány a parancsnoki hídról. Karnyújtásnyira voltam a kapitánytól, karral el is ért, de a cicikkel már nem, így nem alakult ki teljes testes masszázs. A lábaim közül nem mozdult ki, így amolyan bimbó-hintó volt ez a csúszka, kifejezetten csak a rézágyú számára.
Kongtak a harangok a rézágyú felett, hol végigsimították, aztán el, aztán megint hozzásimultak. Harangjai csak a rézágyúnak kedveskedtek, én meg csak lestem. Azért közben sikerült kiszimatolnom, hogy a szimpátia azért fennáll velem kapcsolatban, vagyis gyorsan helyet cseréltünk, fogtam és átmásztam a parancsnoki hídra, vagyin én az ő lábai közé, hogy éljek a szimpátia adta csabító nyelves-ajakos nuncigyürmi lehetőségével. Saját kezűleg szabadítottam meg a gömbölyöcöket a bugyitól, és akkor még nem is sejtettem, mekkora féltékenységi traumát okozok ezzel a bugyinak, aki akkor még látszatra nyugodtan szunyókált mellettük az ágyon.
Tulajdonképpen ez a blokk két alblokkra osztható. Első a nuncigyürmi, második a rézágyú diadala. Igyekeztem lágyan, finoman indítani a nuncigyürmit, aminek lassacskán egyre fokozódott az intenzitása. Ahogy így, egyre izgalmasabban teltek-múltak a percek, egyszer csak Loren felpattant: „Kész, én már elmentem” Szólni nem tudtam, csak kapkodtam a fejem levegő után. Hát csak jobban tudja, mi a jó neki – gondoltam. A parancsnoki híd vonatkozásában újra visszarendeződtünk, jött a 2. alblokk és megint ő lett a kapitány. Most már kifejezetten a rézágyúra koncentrált. Kezének puha érintése a masszázs óta mit sem változott és közben a kissé hirtelen befejezett nyelves-ajakos nuncigyürmit is viszonozta. Nunci híján ezt nevezzük mondjuk nyelves-ajakos rézágyú-huzagolásnak. Az élet sajnos olyan, hogy a jó dolgoknak hamar vége szakad. Ez alól egy rézágyú sem kivétel. Elérkezettnek látta az időt, hogy végre megszólaljon. Nem egy beszédes jószág, hamar megvált mondanivalójától. És ezzel zárult is ez a blokk.
>>> folyt köv >>> Erotikus masszázs

Kölcsönös ajándékozás volt vendéglátó és vendége között. Mindenki annyit adott magából, amennyit habitusa engedett. A szokásos helyi átlagtól nem tértünk el.

„…álmodoztál már arról, milyen lenne egy formás, szexi tini lánnyal …?” A képei és a bemutatkozó szöveg alapján bennem más kép alakult ki. Nem tűnt tininek se arcra, se alkatra. Akkor hát csalódás volt? Inkább meglepetés. Kellemes meglepetés! Szerintem, ha valaki nem számít tini lányra, akkor sem fog csalódni. Pedig 1,5 órát ott voltam, az elsődleges vonzóerő, az első látásra soha el nem felejthető gömbölyöcök a program során végig alig tudtak kibontakozni. Pl. nem ártott volna nekem is egy kicsit masszíroznom őt. Majd legközelebb. Egyébként pedig az az érzésem – ami általában mindenkire igaz, de Loren esetében talán még inkább -, hogy egy újbóli találkozás, már ismerősként, sokat fog oldani az első találkozó feszes, blokkos légkörén. És - elősegítve végre a gömbölyöcök kibontakozását - talán a bugyi sem szenved majd akkora traumát, és lent marad...
Folyt köv …