A szomszédban láttam a hirdetését. Gyorsan reagált a hívásomra, és nem volt kifogása a másnapra kért, korai látogatásom ellen, csak azt kérte a korai ébredésért cserébe, hogy az érkezésem előtt fél órával jelezzem a szándékom komolyságát. Kölcsönösen megtartottuk az ígéretünket.

Aki az IKEÁ-ig el tud jutni, az a mindenféle ősmagyar vezérigazgatók utcáit is könnyen meg fogja találni. A házakon jól látható utcanevek és házszámok segítik, parkolni nagyon valószínű, hogy mindig lehet (a reggeli munkába indulások után garantáltan), és ez térítésmentes.
A műholdas navigáció méterre pontosan ismeri a helyet, engem is a waze vezetett oda.

Tisztán és rendben tartott panel. A folyosón inkább érződik a közös ló volta, de nem kell köpködős gangra gondolni, csak jobb benn a lakásban, mint kinn.
Furcsaság lehet egyeseknek a szoba megközelítése. Vagy egy nem egészen átgondolt átalakítás, vagy a szocialista házgyár eredeti műve, hogy a fürdőszoba kvázi átjáróként funkcionál a szoba felé. Mivel egyedül voltunk, nem volt, aki és ahová átjárjon, másrészt én is közelről ismerem a panelanomáliákat, nem volt miért meglepődnöm.
A fürdőszoba tiszta, a szükségesekkel kellően felszerelt, a háló szintén tiszta, rendes.

A képekben nincs csalás, nincs ámítás: az a kedves, fiatal nő fogad, természetes testtel, akit lefotóztak.
Az egyetlen nem gyári kellék a vörös rúzs volt, amivel kapcsolatban megkérdezte, hogy nem zavar-e, és engem nagyon nem zavart: jól kiemeli az állandó mosolyát.
Temperamentumát tekintve olyan, mint egy higgadt, a hivatásának élő gyerekorvos, aki már a beszédtempójával, hangszínével és hanglejtésével arra törekszik, hogy kellemes legyen a légkör.

Fürdés és a szobába vonulás után, még állva megölelgettem elölről, gyenge nyakra- és fülbepuszik osztogatása közben, hogy aztán hátulról ölelgessem át, eljátszva a masszírozós push-up melltartó szerepét, ami még a vállíveket és vállgödröket is csókolgatja. Közben Liz a kezeivel körbepásztázta a területet. Azt kereshette, amibe folyton beleakadt a formás feneke, és a kutatása nem is volt hiábavaló.

Javasolta az elheveredést, ami ellen nem találtam érvet, mert tudtam, hogy a nyakát, a füleit, a száját és a vállát ugyanúgy el fogom érni csókolgatási céllal, mint állva, sőt hozzáadott értékként a kellemes tapintású - és mint kiderült: ízű - keblei is fókuszba kerülnek.
AVN-díjra törekvés (hálistennek) nem mutatkozott: csak akkor jöttek meg a diszkrét hangok, amikor annak már oka is volt a jelzett testrészek újra és újra leltározása ill. számbavétele közben.

Egy idő után a két bimbózó mell váltott felkeresése közé beiktattam egy-egy köldöklátogatást is, hogy lássam a has izgalmas megremegését, aztán már nem is tértem vissza felfelé, hanem még lejjebb, direkt gondosan kerülve a csókokkal azt a területet, amit leginkább csókolgattam volna. Ez persze nem mehetett így sokáig, és beálltam nyelvvel a vénuszdombtól a gátig és tovább pályára a lassú fel-le mozgással. A vártnál is jobb fogadtatás miatt ez néhány perc alatt csiklóra borulós nyelvsikálásba aztán nyelvpörgetésbe torkollott, hogy aztán a combremegés és a felemelkedő kezekkel jelzett, de szóban el nem hangzó "most ennyi elég" után már csak pehelykönnyű utánsimogatássá csillapodjon.

Megköszöntük egymásnak a lehetőséget, és megkaptam az ágyon előmelegített helyet.
Liz vagy ráérzett, hogy a francia kényeztetést kapni is olyan finoman szeretem, mint adni, vagy (és ezt hiszem) a higgadtsága itt is jellemző.
1-2-szer tűzszünetet kértem tőle, hogy a sok finomság nehogy megártson, mire ő a tűzszünet mellé óvszert is felajánlott, ill. az elfogadásomra fel is helyezett.

Semmi forgolódásra nem kell gondolni: a pozitúraválasztásomra szépen rám borult, hogy a vállak és vállgödrök, a száj és a fülek csókközelben lehessenek, és a gerincoszlopának, melleinek és fenekének simogatása és masszírozása közepette addig ficergett finoman, de céltudatosan, amíg megfeszültem és elernyedtem.
A meztelennél is meztelenebbre vetkőztetett, megtörölgetett.

Amíg levegőt és erőt gyűjtöttem a felkerekedéshez, apró indiszkrét részleteket osztottunk meg egymásról. A rúzs által kiemelt mosolya továbbra is a szín kellemes részét képezte.

Még a fürdés előtt megszabadultam a kabátzsebben lévő ballaszttól, és a legközelebbi asztalkára vagy szekrénykére tettem. Nem kérte, nem mondta, nem mondtam: megtörtént.
Kb. félút a régi és az új között.

A szomszédban nem engedélyezte a értékelését, amit nem értek, mert ha csak feleannyira odaadó mással, mint velem, már akkor sincs semmi oka a nádasban bújdosásra.
Nem a szándék, csak az idő kérdése, hogy mikor találkozunk újra.
Felkészülve arra, hogy a besorolás finomhangolása most sem fog működni: ez a jó felejthetetlenül jót jelent.