A korábbi beszámolói kapcsán kezdünk levelezgetésbe, majd felbátorodtam a csábító szirén énekén és VTR-en kértem egy időpontot, amit nagyon gyorsan el is fogadott. Mivel oly sok beszámolót olvastam róla, így nem is hívtam telefonon, csak a bővebb infójából és privát üzenetekből tájékozódtam a részletekről. A Doktornőtől a szokásos rendelési idő előttre kértem 1,5 órás ambuláns kezelést csípőtáji kiújuló problémámra.

Ismerős utca a IX. kerület nagykörút közelében, de az azonon kívül eső részen. Parkolás fizetős, de nagyon részletes tájékoztatást kaptam Dr. Szöszitől a parkolási lehetőségekről (utcai díjszabás, napszaknak megfelelően az üres parkolóhelyek várható száma, közeli parkolóház címe), emiatt biztonságban éreztem magam. Körútról gyalog is csak pár percnyire van.

A ház öregebb építésű, de viszonylag rendben van. A lakás a legfelső emeleten van, ahová új állapotú lift vezet fel. Kissé bénáztam, mert a szélben alig hallottam, hogy hanyadik ajtóról van szó, ezért a lift mellett meglapulva vártam, hogy melyik lakásajtó nyílik meg. Szerencsére a házban addig nem mászkált senki. A lakást egyedül használja, a vastag falak megoldják a diszkréciót. A lakás régebbi elrendezésű, de teljesen karban van tartva, megfelelő tisztaság volt a szobában és a fürdőben is. A fürdőben kád és zuhanyfüggöny várt, 15-20 féle tusfürdővel, a hideg-meleg vizet kellett utánaállítgatni, de ez az átfolyós vízmelegítők technikai hátránya. A randi elején és végén is friss, puha, kellemes illatú törölközőt kaptam.
A rendelőszoba elég nagy volt, ha jól emlékszem, akkor 2 franciaágy volt "L" alakban összetolva. Fogasra, székre, ágyra is lehetett tenni a ruhákat. Szolid hangulatfény varázsolódott, és halk zene segítette az ellazulásomat (ügyelt arra a zeneválogatásnál, hogy ne a mindenhol hallható top slágerek végtelenített sora borzolja a vendégek idegeit).

Az utcán sétálva a házhoz közeledve hallottam meg először a hangját a telefonban, ami több mind nagyon kellemes volt. Az előszobába lépve ahogy megpillantottam, azonnal szinte ismerősnek tűnt, mert a fotói annak ellenére tökéletesen visszaadták a várakozásomat, hogy a fotók erősen retusáltak és művészi hatásúak voltak, de mégsem ferdítették el a valóságot. Közepesen szolid sminkben fogadott, ami előnyére válik, igényességet tükrözött. Ő viszont teljesen másra számított személyemben, főként a koromat említette... nameg az izmos fenekemet (nem negatívan tértem el a várakozásaitól (legalábbis bízom benne)).

Szöszi egy tünemény. Édes mosolygós arcocskája van, szép kék szemei, nagyon karbantartott feszes teste, arányosan nagy cicikkel felfegyverkezve. Huszonéveseket idéző sima, jó tapintású hibátlan bőre van. El ne felejtsem, hogy teljesen rajzmentes, ami egyre ritkábbnak számít. Visszafogott puszival fogadott és átölelte a vállamat. Belépésemkor jelezte, hogy majdnem lemondta a randit, mert testi hibája van.... megrémültem. Végigmértem tetőtől - talpig. Láttam hogy megvan mindegyik keze és lába, tehát nagy baj nem lehet. Majd a szemére mutatott, hogy ott a bibi (kicsit begyulladt)... de én nem láttam semmit. Nagy kő esett le a szívemről, mert nagyon nagy kár lett volna emiatt elhalasztani ezt a jónak ígérkező randit. A feneke és a popsija is keményebb, mint amit gondoltam előzetesen. Kétrészes feketeneműben fogadott, majd tipegve bevezetett a szobába. Vetkőzés, fürdés után már áthatóbb ölelkezésben volt részem és loptam is egy csókot. Nagyon édes eper/málna ízű csókja volt (vagy az ízesített rúzs lehetett vagy valami nyalóka). Átadtam az ajándékomat, ami tavasz lévén friss illatos valódi földieper volt (piros, szív formájú, édes, illatos, egészséges, afrodiziákum.... minden apró burkolt jelentéstartalomra gondoltam, mintha Valentin nap lenne!)

Szöszi megpróbált kifaggatni, hogy mit szeretnék, de megnyugtattam, hogy még az utcán kikapcsoltam az "adatlap cheking" gombot, így csak egy előre írt program nélküli látogatásra jöttem, nincs elvárásom, nem kötelező a kedvenc programomat folytatni, hanem odadobom a testem a térdei elé és a kezei alá és kapok, amit kapok - elfogadom, vállalom az áldozat szerepét, azt csinál velem ami jól esik neki is.
Még jó, hogy készültem a korábbi beszikből, (majdnem én is elrontottam), ugyanis a párnák felé kell lenni a fejemnek!

Annyit kértem, hogy az átszellemülésemre hagyjunk negyedóra masszázst, azután jöjjön, aminek jönnie kell. Szöszi ledobta a ruháját és kezelésbe vehetett gyönyörű kiállású melleit.
Szöszi a masszázst tanulta, nagyon jó erősségű és hatékony, szakszerű mozdulatokkal operált, közben be nem állt a szája. Persze ebben én is segítettem, mert jó beszélgető társra találtunk egymásban. Érdekelt amit mondott és el tudtuk varázsolni egymást az életből, a közelmúltból származó történeteinkkel.
A masszázs térdtől a vállakig terjedt, de a fókusz valahogy mindig a fenekemre tért vissza, ahol jólesően, alaposan átmozgatta a farpofáimat, simogatta a hátsó bejáratot és mindig valahogy útba eset a zacskóm is.
Nem kellett mondani, tudtam mikor van a fordulás ideje (ugyanis a farkamat addigra sikerült kiszabadítanom a bonell rugók közül - persze ez csak vicc, mert szivacsos ágyra emlékszem).

Hanyatt fordultam, Szöszi beolajozott. Nem kicsit, hanem nagyon. Azaz úsztam az olajban. Drágám rám feküdt és a térdemtől a nyakamig szörfözött rajtam, mintha iszapbirkózásba kezdtünk volna.
Meredező mellbimbói szántották végig a combomat, közrefogták a farkamat, simogatta a mellkasomat. Közben a szája végig dolgozott, ami a szája ügyébe esett. Záporoztak a nyelves csókok, nyakharapdálás, cici szívogatás, köldöknyalintás, faroknyelvezés. HÚÚÚÚ! és ugyanez vissza, majd elölről megint. Elveszett az időérzékelésem és részben a látásom is. Alig tudtam fékezni, pedig csak néhány perc telt el, próbáltam elhessegetni a felfelé törő élményt egy kis pozíció váltással. Szöszi ráült a hasamra, majd érzékien egyre lejjebb csúszott. Nem is tudom, hogyan nem csusszantam be, de az érzés nagyon hasonlított. A puncija végigcsúszott a farkamon, majd felállítva azt a fenékvágatához feszülve tolatott hátra. Ez az oda-vissza csúszkálás elvarázsolt. Nagyon finoman érezte a mozgást, hogy behatolás ne lehessen. Az önuralmamat is max fokozatra kellett tekernem. Érezte, hogy a felingerlésemben már nincs tovább, a szívverésem a 400m-es síkfutás befutójára jellemző értéket vett fel.
Szétnyitotta a lábaimat, közéjük térdelt és kézzel szájjal érzékien, finoman, változatosan és megállíthatatlanul kivégzett. Nem volt ellenvetésre lehetőségem. A szájába ment minden, percekig még tovább benntartott és végig munkálkodott a kezével és a szájával amíg csak a legutolsó rángásom és izomfeszülésem is meg nem szűnt. Eszméletlenül kiszolgált. Amikor felnézett, már a szája széles mosolyra nyílt, a fehérje adagom el is tűnt örökre.

Úgy kicsinált, hogy egyből 2 pohár vizet kértem a cserepesre lihegett számat megnedvesíteni.
Gyors észhez térés és földre szállás után következhetett az újabb masszázs. Nem volt újabb figura, hanem megismételtük az első menetet. Hátmasszírozás, közben felkészítő csevegés a világ dolgairól és életünk és magánéletünk történéseiről. Nem szoktam ilyen kitárulkozó lenni, de Szöszivel adta magát az őszinteség. Szokatlan volt a hétköznapi életünkről is ennyi részletet megosztani egymással.

Újabb fordulás után jöhetett az újabb tűzijáték. Az olajban úszó kanócomat a csúszkáló melleivel próbálta tűzbe hozni, nyelvével felforrósítani, közben a szemeivel pedig kacér szikrákat szórt. A csúszkája lendületes és érzéki volt, minden körben a csókolózás és a farokszopás volt a két ellentétes végállás. Nem volt mélytorok, de a kétharmadáig befogadta, a kezével rásegített. Nagyon tetszett ez a gyámoltalan kisfiús passzív fekvésem. Közben persze a kezeivel ujjaival emelgette, gyömöszölte a bőrkötésű petang készletemet. Szerintem többször helyet cserélt a jobb és a bal. Húú!
Mindent megkaptam, amit az érzékelőim kívántak aznapra. Annyira önző voltam, hogy még a punciját sem simogattam meg eddig, csak a ciciket értem el, de azok kaptak rendesen a simiből. A melleit összeszorítva próbáltam szűk alagutat képezni a farkamnak. És már megint elkezdte azt a fránya puncicsúszkát, amit soha nem tudnék megunni (sajnos sokáig kibírni sem bírom). A végletekig hajszolt, majd ugyanúgy, mint az előző körben a farkam tövét kézzel elszorítva (majd felengedve) a szájával ismét kivégzett. Nem eresztett, amíg a rángásaim meg nem szűntek és az ernyedésem el nem kezdődött. Az ujjainkat összekulcsolva ért a vég. A tisztálkodásra megint nem kellett sok időt szentelni, ugyanis egy cseppet sem láttam viszont, a szájában végezte mind.

Gondolhatjátok, az újabb két pohár vizet nem kellett kínálnia, hanem én kértem.
Volt még egy kis időnk a lehiggadásra, amit ismét kölcsönös punci-farok és cici simogatással és beszélgetéssel töltöttünk. Az időérzékem elveszett, de bíztam Kedvesemben, hogy időben szól és nem kell zokniban, féllábon ugrálva felhúzni a nadrágomat a lépcsőházban.
Valóban ő jelezte az idő végét, lezuhanyoztam, felöltöztem, mindezek közben a kijáratig 60-80 ölelést begyűjtöttem (ugye, napi 12 az egészséges minimum, de hát ünnepek közelednek, így bespájzoltam még néhány napra való adagot).
A liftre várva az órámra pillantottam és láttam, hogy Szöszinél nem az idő pontos betartása a lényeg, hanem az Ügyfél elégedettsége és a közös program tökéletes lezárása siettetés nélkül.

A randi előtti privát üzenetekben minden infót megkaptam. Az egyetlen extrát (NFVSZ) kétszer számoltam és így a szokásosnál kicsit nagyobb csokorral kellett készülni, plusz a ráadás.
A végén adtam át, addig szóba sem került. Tetszett a bizalma, ezt bárkitől mindig jó néven veszem. Nagyon meg voltam elégedve a napommal.

Szöszi nagyon érett hölgy, értelmes beszélgető partner. Életvidám, odaadó, kiszolgáló típus, aki tudja, érzi mitől döglik a férfi. Elmondása szerint többször megfordult a fejében, hogy abbahagyja, de nem tud szabadulni tőlünk, jófej férfiaktól. Tényleg kár lenne, ha nélkülöznünk kellene. Amit vállal, azt profin végzi, kifinomult technikával. Nincs trükk, vagy elhúzódozás, hanem a legjobbat adja. Egyértelműen megkülönböztethető a kezdő huszonévesektől.
A randi minden pillanatát nekem szentelte, nem volt futkorászás, várakoztatás.
Ezen a napon nem történt adatlap feszegetés, hiszen csak néhány dolgot műveltünk, de azt hogy...! Furcsa, de ez is bőven elégnek bizonyult ahhoz, hogy emlékezetes pillanat maradjon az életemben ez a randink!